XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. szeptember 12., péntek

Szeptember 12.



Zsolt 22,23-27                   (Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt)

Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.
Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje őt Izrael minden törzse!
Hiszen ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
A tied dicséretem a nagy közösségben, azok előtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
A szegények esznek és jóllaknak. Dicsőítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!

A mai versekkel kezdődik a szoltár második része, amely hálaáldozattal egybekötött hálaének. Feltűnik, hogy a zsoltáros most már nem kizárólag 1. személyű állítmányokkal beszél, mint előtte. Az első mondatban még ezt használja, mivel ez a hálaének jellemzője. Nevedet hirdetni fogom… dicsőítlek téged.” Utána pedig a közösséget is felszólítja az Úr dicséretére, tiszteletére és félelmére. Általános vallomásokat tesz Isten működéséről, bár belefoglalja saját tapasztalatát is, az átélt szabadítást. Isten nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el előle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.” A zsoltár olvasásánál úgy tűnik, hogy az átmenet a második részbe elég gyorsan történik meg, maradhat bennünk némi kíváncsiság, vajon mi történik közben, hogyan segített neki az Isten. Azt kell elképzelnünk, hogy a zsoltáros életében a kettő között eltelt valamennyi idő, talán napok, hetek is. A lényeg azonban az, hogy Isten meghallgatja imádságunkat, bármennyi idő múljék is el közben: Isten nem rejti el előlünk arcát, bármennyire másként érezzük is olykor. „Ő nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát.” Erre a bizonyosságra kell építenünk életünket, különösen, amikor szegényeknek, nyomorultaknak érezzük magunkat. Nekünk sem kell szégyellnünk Isten előtt, ha gyengék vagyunk. Előtte olyannak mutathatjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk, minden szegénységünkkel együtt. Ebben rejtőzik szabadulásunk. A zsoltáros ezt a megtapasztalt szabadulást szeretné megosztani a közösséggel. Nyilvánosan szeretne beszélni róla. Hitünk csakúgy, mint Isten – tapasztalataink, nemcsak személyes ügyek, hanem közösségiek is. Hogyan éljük meg a hitnek ezt a dimenzióját? Add, Uram, hogy egyre jobban meg tudjam osztani hitemet testvéreimmel. Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, és a közösségben dicsőítlek téged.”
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, kivel tudnék a mai napon együtt imádkozni és igyekszem ezt meg is valósítani.