Szám 21,4-9; Fil 2,6-11; Jn 3,13-17
Senki sem ment föl a
mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint
Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is,
hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette
Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne
vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy
elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.
A mai vasárnap az Egyház
a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét üli. Furcsa lehet számunkra, hogy az
év közepén ünnepeljük a Szent Kereszt felmagasztalását, hiszen a kereszt a
Nagyhét liturgiájához kapcsolódik. Mi lehet ennek az ünnepnek a mondanivalója?
Isten, az Egyházon keresztül, újra meg újra a megváltásunkra akarja
összpontosítani figyelmünket: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy
fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem
örökké éljen.” „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké
éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje
a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” Ezt olvashatjuk a mai
evangéliumban. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, az élet szerzője és
bevégzője. Őt küldte a Mennyei Atya, hogy megnyissa minden ember előtt a
Mennyország kapuját. Nagyon fontos, hogy ezt mindig újra tudatosítsuk
magunkban, hiszen állandóan fennáll annak a veszélye, hogy természetesnek
véljük hitünket, pedig az mindannyiunk számára Isten szeretetének ajándéka!
Senki sem olyan tökéletes, hogy kiérdemelhetné az üdvösséget. Isten annyira szeret
minket, hogy mindnyájunknak felkínálja az üdvösséget. Rajtunk múlik azonban,
hogy elfogadjuk-e és élünk-e vele.
Mi
történik, amikor feltekintünk a megfeszített Krisztusra? Aki rádöbben a
megváltás valóságára, átéli a megváltottságot, hálás szívvel imádni fogja
Istent. Ez nagyon jó. Jézus azonban azt kéri, hogy kövessük példáját, és
folytassuk megváltó művét. Azt akarja, hogy üdvössége eljusson a föld végső
határáig: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt 28,19).
A feltámadt Krisztus azt a feladatot bízta ránk, hogy akik a megváltás
ajándékában részesültünk, vigyük el az örömhírt minden néphez, hogy ezáltal
őket is üdvözítse: „Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet
adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére
hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban,
s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.”
(Fil 2,9-11). Fontos ugyanis, hogy magunkban mindig újra tisztázzuk és
felfrissítsük hitünk lényegét, hogy életünkkel és szavunk tanúságtételével
megismertethessük Jézus Krisztust. Ezért Ferenc pápa az Evangelii gaudium
apostoli buzdításában személyes találkozásra hív meg minket az üdvözítő Jézus
szeretetével: „Az evangelizáláshoz az
első motiváció Jézus szeretete, amelyet megkaptunk, a tapasztalat, hogy ő
üdvözített minket, arra késztet, hogy egyre jobban szeressük őt. De miféle
szeretet az, amely nem érzi szükségét annak, hogy beszéljen a szeretett
személyről, hogy bemutassa, hogy megismertesse? Ha nem érezzük közlésének heves
vágyát, meg kell állnunk imádságunkban. Kérjük: térjen vissza, hogy magával
ragadjon minket. Szükségünk van arra, hogy minden áldott nap könyörögjünk,
kérjük kegyelmét, hogy megnyissa hideg szívünket, és felkavarja langyos és
felületes életünket. Nyitott szívvel állva előtte, hagyva, hogy szemléljen
minket, fel fogjuk ismerni a szerető tekintetét (...). Milyen édes ott állni
egy feszület előtt, vagy térdelni az Oltáriszentség előtt, és egyszerűen az ő
szeme előtt lenni! Milyen jó engedni, hogy visszatérjen, megérintse az
életünket, és útnak indítson minket az ő új életének közlésére!” (EG 264)
Feladat a mai napra: Lehetőséget
keresek arra, hogy személyesen találkozzam a megváltó Jézussal és üdvözítő
szeretetével, és ezáltal megerősödjek hitemben.