Zsolt 22,7-12 (A tiéd vagyok kezdettől fogva)
De én
csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Mind, aki
lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
„Az Úrban
bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”
Te hoztál
elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
A tiéd
vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Ne maradj
távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
A mai versekben a zsoltáros drasztikus helyzetéről
kezd el nekünk beszélni: hogyan érzi magát és hogyan bánnak vele az emberek.
Már nem emberi módon kezelik őt, hanem elutasítják és megalázzák. Ezért már nem
emberként tekint önmagára, hanem féregként. Mások kigúnyolják őt, ezzel erősen megsértik,
fájós pontjára tapintanak rá: „Az Úrban
bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” Éppen ezzel a
kérdéssel küszködik maga a zsoltáros is, miért jutott ilyen nehéz helyzetbe,
Isten miért nem nyújt neki segítséget, „Ha szereti!” Őt is egyre inkább piszkálja az a gondolat, hogy ha
Isten szereti őt, hogyan engedheti, hogy ennyire szenvedjen, hogy ennyire megalázzák?
Minden időben ez az ember nagy kérdése: hogyan fér meg egymás mellett a
szeretet és a szenvedés? Ha szenvedek, ha bajom van, hogyan mondhatja Isten,
hogy szeret engem? Hasonló módon a filozófia lesz az, amely felteszi a teodicea
- kérdést: Hogyan egyeztethető össze a világban tapasztalható rossz és
gonoszság egy mindenható és jóságos Istennel, akinek pedig meg lenne a hatalma,
hogy megakadályozza azt? A hívők számára Jézus, az életével ad választ, mely több,
mint egy teoretikus, filozófiai magyarázat. Ő mélyen átélte ezt a kísértést,
amikor a hitét próbálták kétségbe vonni: „Bízott az Istenben: szabadítsa meg
most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt. 27,43) Igen, tudta,
hogy ő az Isten Fia, de olyan fia, aki mindvégig engedelmeskedni akart Atyjának
(vö. Zsid 5,8-9). Ezért Jézus mindvégig megőrizte Atyjába vetett bizalmát,
tudva, hogy Isten segíteni fog neki, de csakis olyan módon, ahogyan azt Ő jónak
látja. És melyik lehetséges eszközt veszi igénybe a zsoltáros? Származására
emlékezik. Rájön, hogy nem csak féreg, hanem: „A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.”
Ez a legbiztosabb igazság, bármi is történik: „a tiéd vagyok”.
Feladat a mai napra: A mai napon ez a kérdés kísérjen: Ki vagyok én?
Kinek tartom magamat, kinek tartanak engem az emberek? Mi által definiálom
azonosságomat?