Mt 22,34-40 (Mester, melyik a főparancs a törvényben)
Amikor a farizeusok értesültek róla, hogy a
szadduceusokat is elhallgattatta, köréje gyűltek. Hogy próbára tegye, az egyik
törvénytudó kérdéssel fordult hozzá: "Mester, melyik a főparancs a
törvényben?" Jézus ezt felelte: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első
parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták."
A mai olvasmányok mind
arra szólítanak fel, hogy szeressünk: szeressük Istent valamint
embertársainkat, mint önmagunkat. Szeressünk, mert Isten szeretet. Az első
olvasmányban Isten mondja a népének: Az
idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok
Egyiptomban. Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok. Ha durván bántok vele, s ő
hozzám kiált, meghallom panaszát… Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas
vagyok. (Kiv 22,21-22). Amikor ezt az olvasmányt olvassuk, lenyűgöző látni,
ahogy az Ószövetség bemutatja Isten érzéseit; olyan, mint egy oroszlánanya, aki
védelmezi kölykeit. Eszembe jutott az ószövetségi rész: Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát
és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését.”
(Kiv 3,7). Ezeken az idézeteken keresztül láthatjuk, hogy az Atyaisten
számára nem csak teremtményei vagyunk, hanem gyermekei is. Ezért nem mindegy, hogyan
élünk és milyen módon viselkedünk egymással. Emlékeztem arra, amikor otthon egy
testvérem erősen vitatkozott a másik testvéremmel, hosszú ideig nem beszéltek egymással. Édesanyám
nagyon szomorú volt, mivel nem szeretették egymást. Egyszer egyikük egy csokor
virágot hozott édesanyámnak, mert Anyák napja volt. Anyám azt mondta neki: fiam,
virágok helyett inkább azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást és kérjetek bocsánatot
egymástól. Akkor tudom, hogy szeretsz engem, amikor szeretitek egymást! Jézus
nagyon bölcsen rámutat a törvény három alapvető pillérjére: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és Szeresd felebarátodat, mint
saját magadat. Lukács evangéliumában arra a kérdésre adja ezt a feleletet, "Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy
eljussak az örök életre?" Ha egyformán szeretjük Istent, saját életünket, és a felebarátunkat, akkor már éljük az
örök életet. Ez a szeretet az Isten irántunk való mély és hiteles szeretetéből
forrásozik: „Minden jó adomány és
minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben
nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” (Jak 1,17). „A szeretet nem
abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a
Fiát bűneinkért engesztelésül. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb
szeretett minket.” (1Jn 4,10.19) Ha Isten van a szívünkben és jól
megismerjünk kicsoda Isten és hogyan szeret minket, akkor jól szeretjük az életünket
és a többiek életét is. „Aki nem szeret,
nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet”. (1Jn 4,8) Jézus jól
válaszolt a próbatételre, amelyet a törvénytudó tett neki, mivel ő ezt így éli.
Jézus élete rámutat arra, milyen az Isten szeretete. Életünk lényege is
szeretet. Keresztes Szent János mondta: „életed végén azt fogják kérdezni,
mennyire tudtál szeretni és mennyire hagytad, hogy szeressenek.”
Feladat a mai napra: Jézus mit kérdezne tőlem ma? Vizsgáljuk meg
életünket. Ha meghalnék, amit tartanék most a kezemben? Miért szeretnék
köszönetet mondani, mi lett számomra értékes?