1Jn 2,12-17; Lk 2,36-40 (Az öröm forrása)
Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már,
napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak. Miután az Úr tővénye szerint elvégeztek mindent,
visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Ma
Anna prófétanővel találkozhatunk, aki szintén ott volt a templomban, amikor Mária
és József felvitték a kis Jézust bemutatni az Úrnak. Ő is idős volt már, és
Simeonhoz hasonlóan éjjel nappal ott volt a templomban, böjtölve és imádkozva
szolgálta az Istent. Isten állt életének középpontjában. Böjtölése és imádsága
kifejezi azt, hogy nem engedte, hogy valami elfoglalja azt a helyet a szívében,
ami egyedül Istené. Szinte az ő szájából származhatna, amit János evangélista
ír első levelében, a mai szentleckében: Gyermekeim, írom nektek, hogy
bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében. Írom nektek, apák, hogy megismertétek
azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt. Írtam
nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy
megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek
vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt. Ne
szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a
világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a
test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van,
hanem a világból. De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten
akaratát teljesíti, az marad meg örökre. A mély öröm, amit Anna
prófétaasszony és az agg Simeon átéltek, a megváltás, a bűnbocsánat mély öröme.
Annak a mély öröme, hogy aki kezdet óta Van, ő nyilvánult meg ebben a
kis gyermekben. Jézus az öröm forrása mindazok számára, akik engedik, hogy a
Szentlélek eltöltse őket. Ezt az örömet csak a Szentlélek tudja az ember
szívébe önteni, az ő ajándéka ez. És nem tudunk mást tenni, mint csöndben
szemlélni, és engedni, hogy az öröm eltöltse a szívünket, amikor szemléljük a
Láthatatlant, aki ebben a piciny gyermekben láthatóvá tette magát.
Feladat a mai napra: Átgondolom, ez évben hol tapasztaltam legerősebben
Isten jelenlétét, működését életemben. Engedem, hogy a Szentlélek eltöltse
szívemet rácsodálkozással és örömmel.