1Jn 2,18-21; Jn 1,1-18 (az új élet forrása)
Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt
kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne
az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a
sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte,
s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a
világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak
tanúságot kellett tennie a világosságról. (Az Ige) volt az igazi világosság,
amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban
volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de
övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten
gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a
testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az
Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének
dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. János tanúbizonyságot tett róla,
amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam,
mert előbb volt, mint én.” Mindannyian az ő teljességéből részesültünk,
kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem
és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta
soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Az
év-végi evangéliumi idézet mindig a János evangélium prológusa. Mintegy
filozofikus összefoglalása a megtestesülés misztériumának. Amit Lukács oly
képletesen leír, amint Mária és József várják a gyermeket, elmennek Betlehembe,
megszületik a kis Jézus,… János evangélista egy diskurzusban írja le az Igéről,
a Logoszról, aki maga Isten, kezdet óta Istennél van, és emberré lett, hogy
kinyilatkoztassa az Istent. Aki által
minden lett, ami lett: ő a világosság. Benne az élet volt, s az élet volt
az emberek világossága. Azért
jött, hogy világosságot hozzon a sötétségben, hogy megvilágítsa utunkat,
életcélunkat, életünk értelmét, a biztos utat az Atyához. Nem erőszakolja ránk
világosságát, hanem felkínálja minden embernek, szelíden, gyöngéden, ugyanakkor
erőtejesen mindazok számára, akik be akarják fogadni életükbe. Sőt, azok
számára, akik hisznek benne, teljesen felforgatja életüket: hiszen lehetővé
teszi, hogy újjászülessenek: nem a vérnek
vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől. És
hatalmat ad nekik, hogy Isten gyermekei legyenek. Az év végén mindig jó
visszatekinteni, kiértékelni az elmúlt évet. Feltehetjük magunknak a kérdést,
hogyan éltem istengyermeki életemet? Miben nyilvánult meg számomra a hit
hatalma? Hol tapasztaltam az elmúlt évben legerősebben, hogy Isten jelen van az
életemben, hogy életem megváltozott?
Feladat a mai napra: Időt szakítok a visszatekintésre az elmúlt évre.
Ha segít, kreatív technikákat is alkalmazhatok: leírhatom tapasztalatomat egy
versben, megírhatom saját dicsőítő, hálaadó zsoltáromat, vagy egy képben
megfesthetem legfontosabb tapasztalatomat… Majd ennek fényében átgondolom
terveimet a jövő évre. Mire hív engem az Isten, hogyan folytassam utamat?