Napi elmélkedéshez: Lk 1,34; 2Kir 5,8
Mária megkérdezte az
angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?”
Elizeus kiküldte
Naamánhoz egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a
Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” Naamán megharagudott és azt
mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak,
az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít
a leprától. Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael
minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?”
Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek és a
lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem
tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta
neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint
hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy
kisgyerek teste.
Isten nem csak azt akarta, hogy az ember a teremtés gondozása ügyében (vö. Ter.
1,28-29; 2,15) legyen szabad partnere, hanem az üdvösség terveiben is. Isten
így tekint Máriára is, várva, hogy szabadon elfogadja terveit, az angyal híradását,
és elfogadja a neki szánt egyedülálló helyét, szerepét az üdvtörténetben. Nem
hiába. Mária készen áll közreműködni Istennel: „Hogyan válik ez valóra?” Bármennyire nem érti, mégis együtt akar működni Istennel. Bíz Isten
hatalmában. „Ez a parancs, amelyet ma meghagyok neked, nem elérhetetlen
számodra, és nincs messze tőled. Egészen közel van hozzád, a szádban és a
szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” (MTörv 30,11.14) Isten sohasem
kér tőlünk valamit, ami túlhaladna képességeinken. (Vgl 1 Kor 10,13) Azonban
kéri, hogy higgyük, hogy képes megvalósítani, amit mond. Mária hitt neki és
bízott abban, hogy Isten „a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet
bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk.” (Ef 3,20) Naamán
története azonban arra mutat, hogy néha annyira nehéz hinni és szabadulni a
saját elképzeléseinktől. Elizeus ahhoz, hogy meggyógyuljon, nem kért nehezet
tőle. Miért nem tudta azonnal megtenni? Vizsgáljuk meg ma, hogyan állunk készen
az Istennel való közreműködésre. Ebben segíthet a következő szabály: „Minden cselekvésednek ez legyen az első szabálya: úgy
bízzál Istenben, mintha minden eredmény csak tőled és nem Istentől függne: s
mégis oly szorgalommal fáradozzál munkádon, mintha te semmit, hanem csak Isten
csinálna mindent.” (Hevenesi Gabriel SJ, 1705).
Feladat a mai napra: Arról beszélek Istennel, hogyan
képzelem el idén a karácsonyi ünnepet. Hogyan, hol és kivel szeretnék
ünnepelni? Kimondom elképzeléseimet, kívánságaimat. Ebből mi az, ami nekem
fontos, és szeretnék megtartani, és mi az, amit el tudnék engedni? Utána pedig
próbálom felfogni Isten látásmódját is, mit szeretne ő, és mit lát Ő jónak.
Este:Visszatekintés a napra: Arra
figyelek, milyen belső indításokat éreztem ma. Mire hívott Isten? Vártam Isten
megnyilvánulását, segítségét nagy, különleges, rendkívüli dolgokban, vagy észre
tudtam venni őt és működését az apró dolgokban is? Hogyan éltem meg a cselekvés
első szabályát, hogyan bíztam Istenben, hogyan végeztem a munkámat? Isten
szeretetteljes tekintete alatt hálás szívvel befejezem a napomat egy Miatyánk
imádsággal.