2Kor 8,9-10.13-15 (Jézus bár gazdag volt, értünk szegénnyé lett)
Hiszen
ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek
szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot
adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a
gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Nem azért kell
gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok,
hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd
az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak)
kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett,
aki meg keveset, nem szűkölködött.”
Már az őskeresztény egyházban léteztek gazdagabb és
szegényebb közösségek. Szent Pál arra buzdítja a korintusi híveket, hogy
nagylelkűen segítsenek a Makedóni egyháznak. Azok egykor „erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak” (2 Kor
8,3), most pedig maguk segítségre szorultak. Pál apostol Jézus példáját tárta
szemük elé, aki önként szegénnyé lett, hogy bennünket gazdaggá tegyen.
Szeretetből értünk adott gazdagságból, hogy mi, mint Isten gyermekei, az Atya
dicsőségében részesüljünk. Krisztus példáját követve a keresztények szeretetből
adnak a rászorulóknak sajátjukból. Nem úgy, amint Pál mondja, hogy magunk bajba
jussunk, hanem az egyenlőségért, hogy a javak kiegyenlítődjenek. A keresztény
magatartás a szegények iránti szolidaritás. „A szolidaritás kiemelkedően
keresztény erény, az anyagi, de még inkább a lelki javakban részesítést
gyakorolja.” (KEK 1948) Arról elmélkedhetek, mit jelent konkrét
életkörülményeim között szolidárisnak lenni.
Feladat a mai napra: Konkrét
gesztussal fejezem ki szolidaritásom egy rászoruló ember irányt.