MTörv 18,15-20; 1Kor 7,32-35; Mk 1,21-28
Kafarnaum
városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon
csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és
nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a
tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus?
Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus
ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!'' A tisztátalan lélek erre
össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki
nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és
milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok
engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
A mai evangélium Jézust állítja elénk, aki szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Tanítása azonban
csodálkozást keltett a hallgatóságban. Az
emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!”
Miben lehetett más Jézus tanítása? Jézus, bár nem volt képzett írástudó, de ha
tanítani kezdett, mindenki számára érezhető volt, hogy szavának súlya,
jelentősége van, tanítása az Istentől való. Nem „megtanult” szöveget adott át
az embereknek, hanem az Atyáról beszélt nekik. És mivel ő a Fiú, tudta, kiről
és miről beszél, hiszen ismeri az Atyát, ismeri gondolkodását, terveit, vágyait
és tudja, hogy ki az ember, milyen méltósággal bír Isten előtt. Így Jézus
tanításaiban, szavaiban, az Atyával való kapcsolat tükröződik vissza. Jézus az
az igazi próféta, amelyet Isten Mózesen keresztül megígért Izrael népének: „Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből,
mint téged; ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok
neki.” Jézus nem saját szavait közvetíti, hanem azt, amit az Atya mond
neki. János evangéliumában Jézus nyíltan beszél arról: „Én semmit nem teszek
magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.” (Jn 8,28) Jézus szavainak
hatalma van, mert az Atyától valók. A tisztátalan lelkek fölött is adott neki
hatalmat. Mivel a tisztátalan lelkek Isten ellen fordultak, ezért nem
maradhattak Isten országában, menekülési helyüket a földön találták. Jézussal azonban
elérkezett az Isten Országa a földön is, ezért a tisztátalan lelkeknek
távozniuk kell. A mai evangéliumban látjuk, hogy Jézus nemcsak tanítja az
embereket az Istennel való kapcsolatra, hanem mindent megtesz annak érdekében,
hogy ez a kapcsolat létrejöjjön. Senkit sem hagy elveszni. Azokat sem, akiket
megszálltak a tisztátlan lelkek. Így Jézus szava parancsára távozott el a
tisztátalan lélek a megszállott emberből. „Mindenki nagyon megdöbbent”, „mindenki nagyon csodálkozott Jézus
tanításán.” És milyen hatással van ránk a mai evangélium? Hogyan érint
minket? Egyáltalán hat még ránk? Milyen módon tapasztaljuk meg Jézus hatalmát
életünkben? Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy az evangélium szavai mindig újból
átalakítsák életünket, és hogy sohasem szokjuk meg az
evangéliumot meghallgatni. Mert csak így élhetjük hitelesen prófétai
küldetésünket és kimondott szavainknak csak így lesz hatalma. „Krisztus nem
csupán a Hierarchia által tölti be prófétai küldetését, hanem a világi hívek
által is, akiket tanúnak állít, és ellát a hit érzékével és a szó kegyelmével:
A tanítás, amely elvezet a hitre, minden igehirdető, sőt minden egyes hívő
feladata lehet. Prófétai küldetésüket a világi hívők az
evangelizáció révén is teljesítik, „tudniillik Krisztust hirdetik az élet
tanúságával és a kimondott szóval” (vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 904, 905).
Feladat a mai napra: Odafigyelek a szavaimra, vajon honnan származnak,
mennyire egyeznek azzal, amit Jézus mondana?