Jn 20,19-23 (Jézus saját küldetését osztja meg tanítványaival)
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent
Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való
félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára
öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint
engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk
lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit,
az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Mindig újra megrendítő,
ha beleképzeljük magunkat a tanítványok bőrébe a húsvéti napon. Mi minden járhatta át fejünket, szívüket,
amellett a félelem mellett, amelyről János evangélista tanúskodik? Hogyan
érezhették magunkat? És Jézus erről tudván, hogyan jelent meg nekik, hogyan
bánt velünk? Thomas Alva Edisonról azt mesélik, hogy nagyon dolgozott azon,
hogy egy állandóan égő villanykörtét alkosson. Amikor végre sikerült, hívta a
szolgáját, a kézébe helyezte az új találmányt, hogy vigye a másik
laboratóriumba, a pincébe. Az úton a szolgál annyira izgult, hogy a lépcsőn
elesett és az izzólámpa is leesett és tönkrement. Összetörve ment vissza
Edisonhoz és elmondta neki, mi történt. Edison szó nélkül azonnal nekiállt,
hogy egy új villanykörtét készítsen. És mit tett Edison, amikor kész lett? Újból
hívta a szolgáját és kezébe helyezte az izzólámpát. „Vidd át a másik
laboratóriumba!”, parancsolta neki. Ez pedig nagyon meglepődött ura bizalmán,
nagyon óvatosan vitte a lámpát, és most ép maradt. Ez a történet valamit kifejez
abból, hogyan bánt Jézus a tanítványaival, sőt még nagyobb irgalommal, hiszen
nem csupán egy tárgy ment tönkre, hanem a mesterüket, Jézust hagyták egyedül,
tagadták meg, árulták el. Jézus azonban ezekkel a szavakkal köszönti őket: „Békesség nektek!” Nem mondja nekik,
„már kaptatok egy lehetőséget, többet nem kaptok”, hanem újra rájuk bízza a
küldetését: „Amint engem küldött az Atya,
úgy küldelek én is titeket”, és most sem csupán próbaképpen. Visszavonhatatlanul bízza meg tanítványait saját küldetésének a folytatásával, beleszámítva,
hogy még nincsenek teljesen kiképezve. De megtanulták a leckét, hogy mindig
újra számíthatnak Jézus irgalmával és a Szentlélek segítségével. Hagyjuk, hogy
ma Jézus megértesse velünk, hogy mennyire szeretné és vágyna arra, hogy
általunk folytathassa küldetését.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan szoktam reagálni, amikor
valaki elrontott vagy tönkretett valamit, amit rá bíztam. Vajon egyezik azzal,
ahogyan Jézus reagálna? Kérem Jézustól, hogy mutassa meg az ő magatartását.