Jn 19,23-24 (Jézust megfosztják ruháitól)
A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit,
elosztották négy felé, minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is.
A köntös varratlan volt, felülről egy darabban szőve. Ezért azt mondták
egymásnak: »Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, kié legyen!« Ez azért
történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól:»Elosztották maguk között
ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek« A katonák tehát ezt tették.
„Jézust megfosztják ruháitól.” így nevezik a hagyomány szerint a
keresztút tizedik állomását. Az esemény melyebb valóságát fejezi ki. Nem csak
simán levetik ruháit, hanem jogtalanul elveszik Jézustól. A ruha az ember meztelenségét
takarja be. Nagyon megalázó, ha valaki nem szabadon veti le ruháit, hanem mások
vetkőztetik le. Jézus most meztelenül állt ott, újabb megalázást tapasztal.
Most sem védekezik, nem lázadozik, s nem követeli be jógát. Szeretetből
elfogadja a megaláztatást. Más forrásból él. Az Atya adja neki meg az igazi
méltóságot. „Becses, értékes vagyok az Atya szemében és ezt a belső értéket és
méltóságot senki sem veheti el tőlem, ettől senki sem foszthat meg engem.” „Az
üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt.” (Iz 62,11)
Mi életünk sem mentes megaláztatásoktól. Sokszor tapasztaljuk, hogy
megszégyenítnek minket, “levetkőztet” minket egy szó, egy gesztus. De mi is
megalázhatunk másokat. Egy kritikus megjegyzéssel, kommentárral könnyen megsérthetek
valakit. Jó lenne, ha a nagyböjtben arra figyelnék, hogy hogyan bánok másokkal
és igyekszem, hogy szavaim, cselekedeteim mindig méltóságot adjanak másoknak. A
megalázásokat úgy élhetem, hogy megpróbálok tovább szeretni. Más lehetőség
abban rejlik, hogy fölajánlom őket. A fölajánlására hívja fel Benedek Pápa a
figyelmünket: „A mindennapok apró fáradságait, melyek állandóan ismétlődnek,
s többé kevésbé tűszúrásként érnek minket, „föl lehet ajánlani”, s ezáltal
értelmet nyernek. ... meggyőződve arról, hogy kicsi vesződségeket hozzáadhatják
Krisztus nagy együttszenvedéséhez, hogy hozzájárulnak valamilyen formában az
együttszenvedés kincstárához, melyre annyira szüksége van az emberiségnek.”
(Spe salvi 40)
6. Stáció: Jézust megfosztják ruháitól
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot. – „A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust,
fogták a ruháit, elosztották négy felé, minden katonának egy részt.” –
(most saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit
jelent számunkra a megszégyenítés, megaláztatás elfogadása, ill. másokért
felajánlani szenvedéseinket. Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram,
könyörülj rajtam.
Feladat a mai napra: Melyik nehézségemet szeretném ma fölajánlani?