Napi elmélkedéshez: Bölcs 11,21-26
Mindig megvan rá a módod, hogy megmutasd nagy
hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? Hisz az egész világ
olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali
harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző
vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent,
ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit,
meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és
hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert
a tiéd, életnek barátja.
A bölcsesség könyve a Teremtő
Isten jelenlétébe helyez minket. Esetleg a tegnapi elmélkedés folyamán támadhatott
bennünk egy ellenállás: Nem minden szerethető, amit az Isten szeret! Ne féljünk
belső ellenállásunktól. Hiszen a szeretet pontosan azért a legnehezebb feladat
számunkra, mert annyi ellentétbe, igazságtalanságba ütközünk életünk folyamán,
akár nap mint nap. Elég azt a sok elégedetlen, boldogtalan embert látnunk
magunk körül, azokat az igazán durva életsorsokat, amikor úgy tűnik, Isten
megverte az illetőt és csak balsorsot hoz rá; de talán mi magunk is néha bele
kerülünk olyan mély gödrökbe, amikor csakugyan nehéz megérteni, hogy ebből mi
szerethető. A mai napon arra kapunk meghívást, hogy álljunk Teremtő Istenünk
elé, mindazzal, ami bennünk van, ami esetleg felkavarodott bennünk. Ne
szépítsük érzéseinket, hanem inkább fogalmazzuk meg, érezzük meg, és ebben a
valóságunkban állunk Isten elé. Aztán szemléljük azt az Istent, aki mindenkin
megkönyörül, elnéző az emberek bűnei iránt, aki szeret mindent, ami
van, és semmit sem utál abból, amit alkotott. Engedjük, hogy magunkra hasson
Isten szerető tekintete, aki, ha gyűlölt volna valamit, meg sem teremtette volna! Megkérdezhetjük Istentől: Mit szeretsz
bennem? Hogyan tudod szeretni azt, amit én megvetendőnek tartok, amit szívből
gyűlölök? Kérlek, mutasd meg nekem szereteted logikáját, avass be engem
szereteted titkába! Mert egyre inkább azt érzem, hogy igaz, amit mondtál: Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és
az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég
a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim
– a ti gondolataitoknál. (Iz 55,8-9). Igen, Isten logikájával van dolgunk.
Ő a Teremtő, mi pedig teremtmények vagyunk, és az ő szemszögéből a dolgok
egészen másképp néznek ki. Az elkeseredett, perlekedő Jóbnak Isten feltesz egy
sorozat kérdést: Nosza, övezd föl, mint a
hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet
alkottam, hol voltál?... (Jób 38-42). Olvassuk el ezeket a fejezeteket Jób
könyvéből, s engedjük magunkra hatni. Isten hogyan szereti ezt a világot,
hogyan szeret engem?
Feladat a mai napra: A mai nap folyamán megpróbálom Istennel szemlélni
a dolgokat, embereket. És kérem tőle, hogy engedje látnom, amit ő lát.
Visszatekintés a napra: Újra
elolvasom a mai idézetet és feljegyzéseimet. Hogyan hatottak rám Isten szavai? Mit
esett nehezemre elfogadni? Hol mutathatott meg nekem Isten egy másik látásmódot?
Hogyan változott ez által belső világom, hozzáállásom a dolgokhoz? Kérem
Istentől a kegyelmet, hogy egyre jobban tudjam elengedni saját
meggyőződéseimet, és tisztára tudja mosni őket szeretetének fürdőjében.