Napi elmélkedéshez: Lk 6,31-36
Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek
is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek,
milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket
szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen
hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés
reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is
kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább
ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne
várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz
ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint
Atyátok is irgalmas.
A mai idézetben Jézus arra figyelmeztet minket, hogy
miben kell Jézus tanítványainak különbözniük azoktól, akik nem hisznek Istenben
– azaz a pogányoktól. Nem csupán abban, hogy jót tesznek. Mindenekelőtt az ellenségszeretetről kell felismerni Jézus
tanítványait, a keresztényeket. Az ellenségszeretet által nem mást fejezünk ki,
mint az Atya irgalmát. Ezért Jézus az irgalomra fekteti a hangsúlyt, amikor az
ellenségszeretetről tanítja a tanítványait. Mit is jelent az irgalom? A latin
szóból, a misericordia-ból jön: miseria:
nyomor és cor a szív. Az irgalom
készség arra, hogy a nyomorgó, szenvedő lénnyel létegységre lépjünk, szívből
együtt érezzünk vele. Az irgalom isteni tulajdonság. Ő az, aki végtelen
irgalmasságát megmutatta Jézus Krisztus személyében, aki együttérzett és
szenvedett az emberekkel. Végső soron nem csak együtt érzett velünk, hanem azért
jött, hogy megszabadítson minket és felkínálja, megmutassa nekünk az utat az
életbe. Amikor azt mondja Jézus, Legyetek
hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas, arra a képességre utal, amit
mindannyian Istentől kaptunk, hiszen Isten minden embert saját képmására és
hasonlatosságára teremtett. Mi is képesek vagyunk együtt szenvedni az
emberekkel. Az ellenségszeretet legmélyebben ezt jelenti. Akkor leszünk képesek
azt szeretni, aki nekünk rosszat tett, amikor nemcsak a felszínen reagálunk a
másik tettére, hanem mélyebben meglátjuk benső nyomorát. Hiszen az ember csak
akkor igazán boldog, amikor szeret. Sokszor a benső nyomor az, ami képtelenné
tesz arra, hogy szeressünk. De ki az, aki nekünk segíteni tud kilépni ebből a
nyomorból? A probléma mindig ott kezdődik, amikor személyes sértésnek vesszük a
másik viselkedését, és azzal a gyanakvással párosul, hogy a másik nekem
biztosan rosszat akar. Úgy bánjatok az
emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mi lehetünk az
elsők, akik meg tudjuk állítani a rossz láncát, amikor engedjük, hogy a szívünk
mélyebbre kutasson, testvérré, együtt szenvedővé, megértőjévé váljon a
másiknak. Ez nem könnyű, de üdvösségre vezető.
Feladat a mai napra: Ma megpróbálok nem elítélni másokat butaságaik miatt, hanem meglátni bennük
értékeiket, és kifejezni nekik megértésemet, együttérzésemet.
Este:Visszatekintés a napra: Hogyan
bántam a mai napon embertársaimmal? Tudtam Isten irgalmát közvetíteni számukra?
Köszönöm, Mennyei Atya, hogy szeretett fiad, lányod vagyok. Köszönöm, hogy
végtelen a te irgalmad. Köszönöm, hogy minden nap újra segítesz, hogy fejlődjek
a szeretetben, az embertársaim iránt való irgalmasságban.