ApCsel 4,1-12 (Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek)
Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a
templomőrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk. Rossz néven
vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való
feltámadást. Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig őrizetben
tartották őket. Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívők lettek,
úgyhogy a férfi hívők száma mintegy ötezerre növekedett. Másnap összegyűltek
Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók, Annás főpap, Kaifás, János és
Sándor s mindnyájan, akik a főpapi nemzetségből valók voltak. Előállították és
vallatóra fogták őket: „Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?” Péter
a Szentlélektől eltelve így válaszolt: „Népünk elöljárói és ti vének! Ha azért
vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is
gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak
a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és
akit az Isten feltámasztott a halálból. Az ő nevében áll itt előttetek
egészségesen. Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé
lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az
embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.”
Péter
és János minden lehetőséget megragadnak arra, hogy az embereket az igaz hitre
tanítsák és sokan megtértek. Persze, lehet azt mondani, hogy nekik könnyű
dolguk volt, mert kortársai közül sokan ismerték Jézust. Így könnyű volt őket
meggyőzni. De azért mégse gondoljuk azt, hogy ez magától értetődő lett volna.
Mennyi bátorság kellett nekik ahhoz, hogy kiálljanak és felvállalják Jézus
Krisztusba vetett hitüket, és ezzel együtt felvállalják azt is, hogy a zsidó
hit ellen beszéljenek és úgy járjanak, ahogy Jézus járt, akár kivégzéssel
hitükért, úgy mint Jézus. A főpapok és írástudók most sem voltak
jobbindulatúak. Nem tűrték azt, hogy Jézus Krisztus nevét valaki a szájába
vegye, vagy az ő példáján a feltámadást hirdesse a templomban és a
zsinagógában. Mégis micsoda bátorságot tanúsítanak az apostolok ezzel szemben,
mert a Szentlélek eltöltöttek őket! Ezt mondta Jézus is a tanítványoknak: „Amikor
majd a zsinagógákba vagy a hatóságok és hatalmasságok elé hurcolnak benneteket,
ne gondolkozzatok rajta, hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a
Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell
mondanotok.” (Lk 12,11-12) Amikor Jézus ezt mondta nekik, akkor még
teljesen elképzelhetetlen volt a tanítványok számára, hogy ilyen bekövetkezhet.
Most azonban maguk tapasztalják, hogy Jézus minden szava beteljesül. Engedjük
hát mi is, hogy a Szentlélek beszéljen belőlünk. Ha nehéz helyzetbe kerülünk,
ne a félelemre vagy bennünk lévő szorongásra hallgassunk, hanem engedjük, hogy
a Szentlélek beszéljen belőlünk. Kérjük az ő segítségét.
Feladat a mai napra: A mai találkozásokban bensőmben arra hallgatok,
hogy mit súg nekem a Szentlélek és azt mondom ki.