ApCsel 8,26-40 (A Lélek indítást adott Fülöpnek)
Az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj útra és menj
délre, a Jeruzsálemből Gázába vezető, elhagyott útra.” Fölkerekedett hát, és
elment oda. Egy etiópiai férfi, Kandákének, az etiópiai királynénak magas rangú
udvari tisztje és főkincstárosa épp Jeruzsálemben járt imádkozni. Visszatérőben
kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. A Lélek indítást adott Fülöpnek: „Menj
és szegődj a kocsi mellé!” Fülöp odasietett, és meghallotta, hogy Izajás
prófétát olvassa. Megkérdezte: „Érted, amit olvasol?” „Hogyan érthetném - felelte -, ha nincs, aki
megmagyarázza nekem?” Aztán arra kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön
mellé. Az Írásnak ezt a helyét olvasta: Mint a juhot, úgy vitték leölni. Ahogy
a bárány sem ad hangot nyírója előtt, ő sem nyitotta szóra ajkát. A megaláztatásban
vétetett el róla az ítélet. Ki sorolhatja fel nemzedékét? Mert élete elvétetett
a földről. Az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Mondd, kiről mondja ezt a
próféta, magáról vagy valaki másról?” Fülöp elkezdte a magyarázatot, és az
Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz
értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy
megkeresztelkedjem?” Ezzel megállíttatta a kocsit, aztán mindketten, Fülöp is,
az udvari tiszt is bementek a vízbe, és Fülöp megkeresztelte. Amikor kijöttek a
vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, az udvari tiszt nem is látta többé, de
azért boldogan folytatta útját. Fülöp egyszerre Asdódban találta magát, s
útközben hirdette az evangéliumot minden városban, míg meg nem érkezett
Cezáreába.
Hogyan kell a mai világban, egy szekularizált társadalomban az
evangéliumot hirdetni? Ez a kérdés már évek óta foglalkoztatja az Egyházat, és
ezzel kapcsolatban 2010-ben a XVI. Benedek pápa az Új Evangelizáció Pápai
Tanácsát hozta létre azzal a céllal, hogy koordinálja és elősegítse az evangelizációt (az
örömhír hirdetését) olyan földrészeken, ahol a keresztény hittől elforduló
hívők száma emelkedett az elmúlt időszakban. Amíg ez helyzet megoldódik, addig
a mai idézet lehet számunkra egy kis útmutató, mivel 2000 év ós aktuális és érvényes minden egyes
szava. Az első, amit figyelembe kell vennünk, nem más mint a az Isten
indításai. Különböző módon szólhat hozzánk. Fülöpöt az Úr angyala szólította meg és a Szentlélek indíttatást adott neki. Fülöp hűségesen
elfogadta ezeket az sugallatokat, bár azt gondolta magában „miért pont az
elhagyott útra kell mennem? Úgysem lesz ott senki.” Azonban oda ment, mert
abban bízott, hogy Isten ismeri az embereket, és Ő tudja ahova akarja küldeni
őket. Éppen úgy kell nekünk is engedelmeskednünk azoknak a sugallatoknak,
amelyeket a szívünkben érezünk. A másik fontos feladatunk, hogy úttárssá kell válnunk
a másik számára. Fülöp órákon át kísérte az etiópiai férfit. Lehet, hogy
számunkra az evangélium hirdetéséhez hosszabb időt kell egy másik úton lenni, valaki mellette maradni.
Fontos, hogy kialakuljon egy bizalmas, barátságos kapcsolatot. Arról kell elkezdeni
beszélgetni, ami az embereket foglalkoztatja, ami őket motiválja. Fülöp arra
figyelt, hogy mit olvas az udvari tiszt, ehhez kapcsolódva tette fel a
kérdését: „Érted, amit olvasol?”
Talán azt tapasztaltunk, hogy nem mindig olyan szerencsésen alakulnak
beszélgetéseink, nem találunk olyan nyitottságot, mint Fülöp talált az udvari
tisztnél. Azonban nem tudjuk, hogy milyen hatással lehetnek a mi
próbálkozásaink a más szívében. Egy másik fontos dolgot megtanulhatunk
Fülöptől, ez pedig az, hogy tudni kell elhagyni, elengedni a másikat, amikor
Isten minket arra indít. Nem vagyunk pótolhatatlanok a másik számára. Isten
gondoskodik a másik lelki fejlődésén. Ránk azonban máshol is szüksége lehet
Istennek, talán pont ezért hívott el.
Feladat a mai napra: Ma nagyon figyelek a Szentlélek
indításaira. Kihez akar vezetni, mit akar rajtam keresztül üzenni másoknak?