ApCsel 2,14.22-33 (Péter zengő hangon beszédet intézett)
Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon
beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak és Jeruzsálem lakói mindnyájan!
Vegyétek tudomásul és hallgassátok meg szavamat! Izraelita férfiak! Halljátok
meg szavamat! A názáreti Jézust az Isten igazolta előttetek a hatalmas
csodákkal és jelekkel, amelyeket - amint tudjátok - általa vitt végbe köztetek.
Ezt az embert az Isten elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz
kezek által keresztre feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál
bilincseit és feltámasztotta. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa, hisz
Dávid mondja róla: Szemem előtt az Úr mindenkor, ő áll jobbomon, hogy meg ne
inogjak. Örül hát szívem és nyelvem énekel, sőt testem is reményben nyugszik
el. Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje
Szentedet. Az élet útját mutattad meg nekem, és örömmel töltesz el színed
előtt. Testvérek, férfiak! Hadd mondjam el nektek Dávid pátriárkáról nyíltan,
hogy meghalt és eltemették, sírja mind a mai napig itt van köztünk. Mivel
azonban próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel is megerősítve ígéretet
tett: az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit trónjára, előrelátva
beszélt Krisztus feltámadásáról, hogy sem nem marad az alvilágban, sem testét
nem éri rothadás. Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi
vagyunk. Azután, hogy az Isten jobbja fölmagasztalta, megkapta a Szentlélek
ígéretét az Atyától, azt kiárasztotta, amint látjátok és halljátok.
A
mai napon Péter személyére tekinthetünk. Húsvét hétfőn ezt az olvasmányt
hallhatjuk a misén. Érdemes belegondolnunk a húsvéti eseményekbe. Mi történt
Péterrel ezekben a napokban? Péter volt az, aki nagy hangon mondta Jézusnak: „Uram,
készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek” (Lk
22,33). Aztán alig pár órával később háromszor megtagadta őt a szolgák előtt: „Asszony,
nem is ismerem” (Lk 22,57). Péter nem volt ott a kereszt alatt,
valószínűleg csak távolról követte az eseményeket. Borzasztó nagy kudarc lehetett
számára az egész: Saját kudarca, hogy nem tudott Jézus mellett kiállni, és
Jézus kudarca, akinek műve ilyen gyalázatos halállal végződött, és
megkérdőjelezhette benne Jézus személyét. Emberileg nézve nagyon kemény
megpróbáltatás volt ez. Júdásról tudjuk, hogy nem bírta elviselni az egész
tragédiát, elment, és felakasztotta magát. Péter ezt nem tette meg, bár
lelkileg ugyanolyan mély szakadékba zuhanhatott mint ő. Mi adhatott Péternek
erőt? Lukács beszámol egy gyönyörű, mély momentumról ott a főpap házának
udvarán: Miután Péter háromszor megtagadta Jézust „az Úr megfordult, s
rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt
ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt”
(Lk 22,61-62). Jézusnak ez a tekintete megigézte őt. Jól ismerte ezt a
tekintetet. Kezdettől fogva mély hatással volt rá: amikor kieveztek a tóra a
csodálatos halfogásra, és Jézus azt mondta neki, hogy emberhalásszá teszi őt,
vagy amikor a táborhegyen elváltozott előtte, amikor beszélt nekik az Atyáról,
és a sok személyes beszélgetés alatt... Jézus tekintete megigézte őt, de ajtót
is nyitott előtte: a remény és a megbocsátás ajtaját. S amikor Péter a
feltámadt Jézussal találkozott újból ugyanezzel a tekintettel találkozott, és megbizonyosodott
benne, amit most fennhangon mindenhol hirdet, hogy Jézus Krisztus az Úr, és
csak benne van üdvösség.
Feladat a mai napra: Engedjük, hogy mi is a feltámadt Jézus
tekintetével találkozzunk, és erőt adhasson nekünk küldetésünk beteljesítéséhez.