Iz 50, 5-9a; Jak 2, 14-18; Mk 8, 27-35
Jézus
ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte
tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők azt felelték neki:
„Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.”
Erre megkérdezte őket: „És ti kinek tartotok engem?” Péter felelt neki: „Te
vagy a Krisztus.” Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el
róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell
szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell,
hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik
ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult,
a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: „Távozz
előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”
Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik:
„Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen
engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti
életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.”
Már legalább egy éve jártak együtt a tanítványok Jézussal, amikor a jól
ismert kérdés elhangzott: „Kinek tartanak
engem az emberek?” A róla elterjedt híresztelés volt a kiindulópont, de
Jézust elsősorban a tanítványok személyes válasza érdekelte: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?”
Keresztényként mi is járjuk az utat Jézussal, némelyikünk kicsi kora óta, mások
rövidebb idő óta. Jézus tőlünk is újra meg újra megkérdezi: „Kinek tartotok engem?” Életünk
eseményeit figyelve egyre jobban megismerhetjük Jézust, és így a kérdésre adott
válaszunk is más lesz. Péter apostol azt válaszolta, hogy Jézus a várt Messiás.
A Messiásról való elképzelései azonban Péternek sem voltak helyesek. Amikor
Jézus a várható szenvedéséről kezdett beszélni, Péter tiltakozni kezdet. A
szenvedés, a halál gondolata nem illeszkedett a Messiásról alkotott képéhez.
Ahhoz, hogy Péter igazán jól megértse, kicsoda Jézus, milyen Messiás Ő, Isten
gondolkodását kellett magáévá tennie. Isten szándékát kell megérteni, nem az
emberek gondolkodását követni. Jézus Istenként és emberként járt előttünk, hogy
megértsük Isten szándékát az ember életére vonatkozóan, hogy felismerjük, milyen
út vezet az üdvösséghez. A szenvedést, a gyengeséget, a megaláztatást, a halált
nem lehet elkerülni, az élethez tartozik. Nem csak mi szeretnénk megmenteni
életünket, hanem Jézus is szeretné, csak nem úgy, ahogy mi elképzeljük. „Mert aki meg akarja menteni életét,
elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti
azt.”
Az elmúlt héten egy negyven év körüli
asszony mondta nekem, hogy nem igazságos, hogy az ő nagynénje rákos beteg lett
és sokat kell szenvednie. Hiszen ez a nagynéni hívő, templomba járó, buzgó
asszony. Ismerősömnek az Istenről kialakított képével nem volt
összeegyeztethető a szenvedés, a betegség. Miért adja ezt az Isten? – Nem
rajtunk áll Isten szándékait ismerni, egyet azonban láthatunk, hogy Jézus
szenvedésének mély értelme volt, és bennünket is arra hív, hogy higgyünk abban,
hogy saját szenvedésünk Krisztusban mély értelmet nyer. Isten nem akarja a
szenvedést, és a szenvedés nem büntetés. A szenvedésben is titokzatos módon
részesülhetünk Jézus életében, és a Benne megélt szenvedés életet ad egész
misztikus testének, az egyháznak. Csak azt kéri, hogy bizalommal vegyük fel a
keresztünket minden nap.
Feladat a mai napra: Megfigyelem, mikor, milyen élethelyzetben
állok értetlenül Isten szándéka előtt. Kérem Istentől, segítsen az Ő
látásmódjával gondolkodni, hogy megértsem szeretetének jeleit.