Kol 1,23-29 (Az Istennek szentelt élet húsvéti jellege)
Csak álljatok szilárdan és
rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől,
amelyről hallottatok, hiszen minden teremtménynek hirdették az ég alatt, és én,
Pál is ennek a szolgája lettem. Örömmel szenvedek értetek, és testemben
kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak
javára. Ennek lettem a szolgája, Isten rendeléséből, amelyet értetek kaptam,
hogy Isten szavát egészen érvényre juttassam: Azt a titkot, amely korszakok és
nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. Velük
akarta megismertetni Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára
ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsőülés reménye. Őt hirdetjük, amikor
intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert
tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban. Ezért fáradok és küzdök az Ő erejével,
amely hatékonyan működik bennem.
„Aki – a Szentlélek által
a történelem folyamán támasztott különböző életformákban – Istenek szenteli
életét, annál közvetlenebbül és intenzívebben tapasztalja meg a szeretet
Istenének valóságát, minél inkább ott van Krisztus keresztje mellett. Az, aki
halálában annyira iszonyatosnak és csúfnak látszott, hogy az emberek eltakarták
előle arcukat (vö. Iz 53,2-3), épp a kereszten nyilatkoztatja ki Isten
szeretete szépségének és erejének teljességét. Szent Ágoston erről így énekel:
„Szép az Isten, az Ige Istennél... szép az égben és szép a földön; szép az
anyaméhben, szép a szülők kezében; szép a csodákban, szép az ostorcsapások
alatt; szép, amikor az életre hív, szép, amikor nem fél a haláltól; szép,
amikor leteszi az életét, és szép, amikor újra fölveszi azt; szép a keresztén,
szép a sírban, szép a mennyben. Értelmesen hallgassátok az éneket és a test
gyöngesége el ne rejtse szemetek elől szépségének ragyogását.”
A szeretetnek ezt a
szépségét tükrözi az Istennek szentelt élet, mert a kereszt misztériumához való
hűségével arról tanúskodik, hogy hisz az Atya, a Fiú és a Szentlélek
szeretetében és belőle él. Így elevenen tartja az Egyházban annak tudatát, hogy
a kereszt Isten világra áradó szeretetének túláradása, Krisztus üdvözítő
jelenlétének nagyszerű jele. Különösen is érvényes ez a nehézségek és bajok
közepette. Az Istennek szentelt személyek, akik gyakran nehéz helyzetekben,
üldözések közepette is kitartanak egészen a vértanúságig, csodálatos
bátorsággal nagy számban tanúsítják ezt. Az egyetlen szeretet iránti hűségük
megmutatkozik és erősödik az elrejtett élet alázatában, a szenvedések
vállalásában, hogy életük csöndes áldozatával, teljes önátadással Isten szent
akarata iránt, hűségesen erőik és a külső megbecsülés fogyatkozása közepette is
„kiegészítsék azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből” (Kol 1,24).
Az Isten iránti hűségből sarjad a felebarát iránti odaadás is, amit az Istennek
szentelt személyek áldozatként élnek meg azáltal, hogy szüntelenül imádkoznak a
testvérekért, szolgálják a szegényeket és a betegeket, részt vesznek mások
nehézségeinek viselésében, s az Egyház gondjainak és szorongatásainak
vállalásában.“ (VC 24)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom,
hogy milyen nehézségekkel, gondokkal, kihívásokkal találkozom mostanában saját
életben, illetve a körülöttem lévő embertársaim életében. Tapasztalom-e
közepette Krisztus üdvözítő jelenlétét? Hol érzem, hogy Jézus arra hív, hogy
érte és embertársaimért vállaljam a szenvedést?