Jn 20,19-23 (Krisztus tanúi a világban)
Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent
Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való
félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket:
„Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára
öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint
engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk
lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit,
az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
„A húsvéti misztériumból
ered a missziós karakter, az egész egyházi élet egyik jellegzetes
dimenziója, mely az Istennek szentelt életben egész különlegesen valósul meg.
Elmondhatjuk ugyanis – a szó szoros értelmében a pogányok között
misszionáló intézmények karizmájától függetlenül –, hogy a missziós, azaz
küldetés-karakter az Istennek szentelt élet minden formájának lényegéhez
tartozik. Amilyen mértékben éli az Istennek szentelt személy azt az életet,
mely kizárólag az Atyának van szentelve (vö. Lk 2,49; Jn, 4,34), s
melyet Krisztus magához ragadott (vö. Jn 15,16; Gal 1,15-16) és a
Szentlélek lelkesít (vö. Lk 24,29; ApCsel 1,8; 2,4), annyira hatékonyan
működik együtt az Úr Jézus küldetésével (vö. Jn 20,21) és vesz részt
intenzíven a világ megújításában.
Az Istennek szentelt
személyek első apostoli feladata önmagukra irányul és azáltal teljesítik, hogy
kitárják szívüket a Szentlélek működése előtt. Tanúságtételük az egész Egyházat
emlékezteti arra, hogy az első helyen az ingyenes istenszolgálat áll, melyet
Krisztusnak a Szentlélek által szétosztott kegyelme tesz lehetővé. Hirdetik a
világnak az Atyától eredő békét, a Fiú önátadását, és a Szentlélek gyümölcsének
örömét.
Az Istennek szentelt
személyek elsősorban akkor válnak misszionáriussá, ha egyre inkább
tudatosítják, hogy Isten kiválasztotta és meghívta őket, ezért teljesen neki
kell élniük, s mindent, amijük csak van, önmagukat is föl kell áldozniuk, és
meg kell szabadulniuk mindentől, ami akadályozza szeretetből fakadó válaszuk
tökéletességét. Ily módon Krisztus hiteles jelévé válhatnak a világban.
Életstílusuknak is ki kell fejeznie az eszményt, melynek követését vállalták, s
Isten élő jeleivé és az evangélium ékesszóló – bár gyakran hallgatag – hirdetésévé
kell válniuk. Az Egyháznak mindig, de különösen a mai, gyakran szekularizált,
de a jelek nyelvére érzékeny kultúrákban törekednie kell arra, hogy jelenléte
a mindennapokban láthatóvá váljék. Ebben az értelemben az Egyház joggal vár
jelentős szolgálatot az Istennek szentelt személyektől, akik arra
hivatottak, hogy minden helyzetben konkrét tanúságot tegyenek Krisztushoz
tartozásukról.” (VC 25)
Feladat a mai napra: Kérem Jézustól, hogy az imádságban ajándékozzon
meg engem a vele való személyes találkozással, és mutassa meg, hogyan tudok együttműködni
vele a mai napon, úgy hogy rajtam keresztül „jelenléte láthatóvá váljék” a
világban.