Jn 8,1-11 (Én sem ítéllek el)
Jézus
kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép
köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy
házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így
szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték.
Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit
mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus
lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen
közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára
eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a
középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony,
hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre
Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Szerencsére családjainkban nem úgy
szoktunk egymással bánni, hogy kővel dobáljuk meg, ha valaki hibázott. De
hogyan reagálunk, ha a másik viselkedése számunkra inkorrekt, nem helyes? Vajon
nem támadnak-e bennünk olyan érzések, mint a bosszúság, a düh, a harag, és
ilyenkor másféle kővel dobálunk egymásra: mint mondjuk egy bosszús tekintet,
egy sértő szó, egy kritikai észrevétel. Hogyan szoktuk megbüntetni azt, aki
hibázott? Milyen a mi bánásmódunk? Az írástudók és a farizeusok egy
házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé. Számukra világos volt, mit kell
vele tenni, a törvény szerint kell megbünteti, de itt most Jézust akarták
próbára tenni. És feltették a kérdést: Hát
te mit mondasz? A csapdaállító kérdés döntő kérdéssé vált. „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen
közületek!” Jézus válasza után az írástudók és a farizeusok már nem
hajthatják végre azt a bánásmódot, amelyet a törvény követel. Jézus nem azt
mondta, hogy helyes volt, amit az asszony tett, nem beszélt a Mózesi törvény
ellen. Csak annyit mond itt, hogy egyedül annak van joga „kővel” megbüntetni,
akinek nincs bűne. És melyik ember mondhatja el magáról, hogy nincs bűne? Az
egyetlen, aki bűn nélkül való és ezért övé az ítélkezés joga, az az Isten, vagy
az Isten fia, Jézus. De még maga Jézus sem büntet, ítél: „Én sem ítéllek el.” Tőlünk is ezt kéri: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből,
s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! (Mt
7,1.5) Ha elkezdünk a saját gyengeségeinkkel foglalkozni és ezeket
feldolgozni, akkor megértőbbek leszünk mások gyengeségeivel szemben is.
Tanuljuk meg, hogy mindig Jézushoz forduljunk, ha észrevesszük, hogy valaki a
családban vétkezik, és őt kérdezzük: Jézus, te
mit mondasz? Legyünk mi is képesek új lehetőséget adni a másiknak, és
legyen családunk az a hely, ahol a kiengesztelődés szolgálatát gyakoroljuk: „Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi
szempontból. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt,
valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt
irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott” (2 Kor
5,16kk).
Feladat a mai napra: Azt a családtagot, akire a legkritikusabban szoktam
tekinteni, próbálom Jézus szemével, tekintetével látni.