Jer 31, 7-9; Zsid 5, 1-6; Mk 10, 46-52
Ezután
megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy
sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint
meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid Fia!
Könyörülj rajtam!” Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban
kiáltozott: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” Jézus megállt és megparancsolta,
hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: „Bízzál!
Kelj föl, hív téged!” Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament
hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?”
A vak azt felelte neki: „Mester! Hogy lássak!” Jézus erre azt mondta neki: „Menj,
a hited meggyógyított téged.” Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az
úton.
A mai vasárnapi evangéliumban Jézus gyógyításai közül az egyik
legismertebbről hallunk: a jerikói vak meggyógyításáról. Ismerjük a történetet,
de vajon a részletek nem kerülték-e el a figyelmünket? Mi talán látunk a
szemünkkel, de könnyen lehet, hogy másmilyen „vakságunk” van. Mindig ahhoz kell
fordulnunk, aki segíteni tud rajtunk. Bartimeus ezt tette. Ül az út szélén,
majd érzékeli, hogy egy nagyobb csoport közeledik feléje az úton. Amikor
megtudja, hogy Jézus jön a csoporttal, kiáltozni kezd: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Bartimeus ezzel a megszólítással
– „Dávid fia” – elismeri, hogy Jézus a Messiás. Nem a gyógyítást kéri Jézustól,
hanem a könyörületet. A többiek csitítani próbálják, de ő annál hangosabban
kiált. Vajon mi hogyan szoktunk Jézushoz szólni? Mi sem látjuk őt, de hisszük,
érezzük, hogy közel van. Milyen kéréssel fordulunk hozzá? Fontos, hogy mi is
először Jézus irgalmát kérjük, mielőtt még konkrét dolgot kérnénk Tőle.
Megtapasztalhatjuk, hogy vannak hangok, amelyek minket is el akarnak
hallgattatni. Ez a hang nem csak külső, de belülről megszólaló hang is lehet. Olyan
gondolataink támadhatnak, mint például „nem érdemes folytatni az imádságot”,
vagy „Jézus nem fog rám figyelni” stb. Ha ilyen „hangot” hallunk, még
állhatatosabban, még kitartóbban kell Jézushoz fordulnunk.
Jézus meghallja
Bartimeus kiáltását és reagál rá. A körülötte lévőket kéri, hogy hívják oda
Hozzá. Velünk is előfordulhat, hogy először nem közvetlenül szólít meg Jézus,
hanem mások által bátorít a közeledésre. Bartimeusnak ezt a biztatást nem kell
kétszer mondani. Azonnal felugrik és Jézushoz siet. Új erőt kapott. Most Jézus
személyesen kérdezi meg tőle: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” Nekünk is
személyesen kell elmondanunk, hogy mit kérünk Jézustól. „A vak ezt felelte:
„Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett
téged.” Jézus szavára visszanyerte a látását. Arra sem volt szükség, hogy Jézus
megérintse őt, mint más esetben tette. Jézus szavának gyógyító ereje van! Ha
hitünkkel elfogadjuk, meggyógyulunk lelki bajainktól. Tisztán fogunk látni, és
Bartimeushoz hasonlóan követni fogjuk Jézust.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mi tart vissza attól, hogy Jézushoz
menjek és Vele legyek. Kitartóan, állhatatosan végzem imádságomat.