Lk 15,1-7 (Isten utána megy az elveszett báránynak)
A
vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók
méltatlankodtak miatta. "Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük"
- mondták. Erre mondott nekik egy példabeszédet: "Ha közületek valakinek
van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a
kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha
megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és
szomszédait: Örüljetek ti is - mondja -, mert megtaláltam elveszett bárányomat!
Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Jézus a
következő példabeszédekben Isten „bolond” szeretetét akarja elénk tárni. Azt kérdez
hallgatóitól: „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük,
nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy
elveszettet, amíg meg nem találja?” Hát nem! Az lenne a válasza hallgatóinak. Hiszen miért menne egy gazda
egyetlen elveszett juha után, ha még 99 juha van? Azokat veszélyeztesse
azáltal, hogy megkeresi az egy elveszettet? De Isten fordítva gondolkodik.
Számára minden egyes ember fontos! A 99 igaz, akinek már nincsen szüksége a
megtérésre, mert már megtértek, azokat nyugodtan magukra hagyhatja, mert tudja,
hogy már nem fognak elveszni. De addig nem lesz teljes az öröme, amíg az
egyetlen elveszettet is megtalálta. Annyira fontos számára, hogy utána megy,
majd vállára vegye és haza vigye az akolba. Isten öröme akkor lesz teljes, ha
minden ember elérkezett a mennyei hazába.
Feladat a mai napra: Miben segíthetem az Atya munkáját?
Megpróbálom a körülöttem élő embereket Isten felé vezetni.