Belső szabadság Zsolt 119,145
Az utat, amelyre tanítasz, azt fogom követni.
Lk 2,1-5
Azokban a napokban történt,
hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják
össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki
elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű
városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és
nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki
áldott állapotban volt.
Isten Máriát nap mint nap újabb kihívások elé állította. Nemcsak arra
buzdította őt, hogy higgyen és bízzon benne, hanem arra is, hogy szakadjon el
mindentől, amihez emberileg ragaszkodhatott: szüleitől, saját házától,
szülőföldjétől, az esetleg már szépen berendezett és a gyermek születésére
készen álló dolgoktól. A császár rendelésére Józseffel el kellett hagynia
Názáretet és Betlehembe kellett mennie.
Mihez szoktam ragaszkodni? Hogy mennyire függünk dolgoktól vagy emberektől,
azon láthatjuk, hogy meg tudjuk-e válni tőlük. Mária megértette, hogy mindene,
amije csak volt, Isten ajándéka: saját élete, házastársa, gyermeke, családja,
és a földi javai. Fontos, hogy mi is tudatosítjuk magunkban, hogy mindent csak
kölcsönbe kaptunk. Isten rendelkezik felettük. Néha azt hisszük, hogy személyes
értékünk a birtok mennyiségétől vagy a kapcsolatoktól függ. Isten bennünket ma
belső szabadságra hív. Értékünket egyedül ő határozza meg, minden más az ő
ajándéka, és bizalmának jele. Áttudom-e nagylelkűen engedni Istennek mindazt,
amim van, azzal a bizalommal, hogy ha néha el is vesz tőlem valamit, azzal is
csak az üdvösségemet szolgálja? Mária, kérlek segíts átértékelnem az emberek és
a földi javakkal való kapcsolatomat, és taníts meg engem belső szabadságodra.
Feladat a mai napra: Mi/Ki az,
ami-/akihez nagyon ragaszkodom? Isten rendelkezésére állítom: Tégy velem, Uram,
tetszésed szerint.