Gal 4,4-7 (Kiváltott minket a törvény szolgaságából)
4De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki
asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, 5hogy kiváltson minket a törvény
szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. 6Mivel
az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja:
Abba, Atya! 7Tehát nem vagy többé
szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
„Jézus Krisztus
az Atya irgalmasságának az arca. Úgy tűnik, ez a szó jól összefoglalja a
keresztény hit misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált
elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját. Az Atya, „a végtelenül
irgalmas Isten” (Ef 2,4), miután kinyilatkoztatta a nevét Mózesnek mint
„irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, gazdag kegyelemben és hűségben”
(Kiv 34,6), nem hagyott fel azzal, hogy a történelem során különféle módokon
megismertesse a maga isteni természetét. „Amikor elérkezett az idők teljessége”
(Gal 4,4), és üdvözítő terve szerint már minden el volt rendezve, elküldte
Fiát, aki Szűz Máriától született, hogy véglegesen kinyilatkoztassa nekünk a
szeretetét.”[1] Szeretete pedig abban
állt, 5hogy kiváltson minket a törvény
szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. A törvény igazságos, de részvétlen.
Megkívánja a betűszerinti megtartását. Az államfők által hozott törvény pedig
sokszor önkényes, kizsákmányoló és akár igazságtalan is tud lenni. Gondoljunk
csak a kommunizmus idejére, vagy más jelenlegi kommunista vagy diktatórikus
államokra. Isten nem ilyen viszonyt akar velünk. Azt akarta, hogy a fogadott
fiúságot elnyerjük, ahol a legmagasabb instancia Isten apai-anyai szíve, mely
igazságos és könyörületes, jóságos és irgalmas, nagylelkű és pedagogikus.
Mindenkit egyéni módon szeret, mert számára mindenki egyedi. Úgy döntött, hogy
szentháromságos családjának részesévé fogad minket, úgy mond, egy asztalhoz
ülhetünk vele, sőt örököseivé tesz minket, úgy, ahogyan Jézust (vö. Jn 17,9-10;
Jn 15, 15). Maradjunk imádságunkban a ténynél, hogy Isten fiai vagyunk, és
beszélgessünk el Istennel arról, hogy ez a mindennapi életünket illetően mit is
jelent. Maradjunk addig ennél a gondolatnál, míg inni tudunk ennek az
örömhírnek a forrásából. Kérjük Istentől a kegyelmet, hogy tanítson meg minket
fiaiként élni.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogy ki az, akit a
mai napon megpróbálok egészen személyre szabottan szeretni, és tettekre is
váltom. Kérem a Szűzanya segítségét.