Mt 18,22-35 (Isten végtelen megbocsátó szeretete )
21Akkor odalépett hozzá Péter
és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki
megbocsátanom? Talán hétszer?” 22„Mondom
neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. 23A mennyek országa hasonlít a királyhoz,
aki el akarta számoltatni szolgáit. 24Amikor
elkezdte a számadást, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott
neki. 25Mivel nem volt miből
megfizetnie, megparancsolta, hogy adják el feleségestül, gyerekestül, minden
vagyonával együtt, s úgy fizessen. 26A
szolga leborult előtte, és úgy kérte: Légy türelemmel irántam, s mindent
megfizetek neked! 27Az úr megkönyörült
a szolgán, szabadon engedte, s adósságát is elengedte. 28Amikor
kiment, a szolga találkozott egy másik szolgával, aki száz dénárral tartozott
neki. Megragadta, elkezdte fojtogatni és követelte: Add meg, amivel tartozol! 29A másik szolga leborulva kérte: Légy
türelemmel irántam, s mindent visszafizetek neked! 30De
ő nem engedett, hanem fogta, börtönbe vetette, míg meg nem fizette tartozását. 31Amikor a többi szolga látta a történteket,
igen elszomorodott. Elmentek és jelentették uruknak mind, ami történt. 32Az úr maga elé hívatta, és így szólt
hozzá: Te gonosz szolga! Kérésedre minden adósságodat elengedtem. 33Nem kellett volna néked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad? – 34Ezzel
az úr haragjában átadta a poroszlóknak, míg meg nem fizette mind, amivel
tartozott. 35Így tesz mennyei Atyátok
is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának.”
„Saját keresztény életmódunkra vonatkozóan
egy másik példabeszédben is tanítást kapunk. Péter azon kérdésére, hogy vajon
hányszor kell megbocsátanunk, Jézus azt válaszolja: „Mondom, hogy nem hétszer,
hanem hetvenhétszer” (Mt 18,22), majd elmondja a „szívtelen szolga”
példabeszédét. A szolga, amikor ura hatalmas összeggel számoltatta el, térden
állva könyörgött haladékért. De mindjárt utána találkozott egy szolgatársával,
aki néhány dénárral tartozott neki. Az térdelve könyörgött irgalomért, de ő
elutasította és börtönbe juttatta. Amikor mindez a gazda tudomására jutott,
nagyon megharagudott, maga elé idézte a szolgát, és azt mondta neki: „Nem
kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogyan én megkönyörültem
rajtad” (Mt 18,33)? Majd így fejezte be Jézus: „Így tesz veletek mennyei Atyám
is, ha nem bocsát meg mindegyiktek szívből a testvérének” (Mt 18,35).
A fenti példabeszéd mindnyájunk számára
mély tanulsággal bír. Jézus azt tanítja, hogy az irgalmasság nem pusztán az
Atya cselekedete, hanem annak ismérve is, hogy kik az ő valódi gyermekei.
Összegezve: arra kaptunk hivatást, hogy gyakoroljunk irgalmasságot, mert
korábban irgalmasságot cselekedtek irántunk. A bűnbocsánat az irgalmas szeretet
legnyilvánvalóbb kifejezése; nekünk, keresztényeknek pedig olyan kötelezettség,
amely alól nem vonhatjuk ki magunkat. Gyakran milyen nehéznek tűnik a
megbocsátás! Ám mégis ez az a gyönge kezünkbe adott eszköz, amely
nélkülözhetetlen a szív derűjének eléréséhez. A bosszú, a düh, az erőszak és a
megtorlás elvetése a boldog élet elengedhetetlen feltétele. Halljuk meg tehát
az Apostol buzdítását: „A nap ne nyugodjék le haragotok fölött” (Ef 4,26). És
mindenekelőtt halljuk meg Jézus szavát, aki az irgalmasságot életeszménnyé,
hitünk szempontjából pedig a hitelesség kritériumává tette: a „boldogok az
irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Mt 5,7) az a boldogság, amelynek a
Szentévben különösen is át kellene hatnia bennünket.”[1]
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, milyen fajta adósságaim
vannak, és hol érzek esetleg még bosszút, dühöt, haragot valaki iránt a
szívemben. Kérem Istentől, hogy mai példabeszéd által mélyebben tapasztaljam
meg végtelen irgalmas szeretetét, végtelen megbocsátását, hogy „kérésemre
minden adósságomat elengedje”.