Kiv 33,11-17
Az Úr
szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Mózes így
beszélt az Úrhoz: „Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de
nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint
ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. Ha tehát kegyelmet találtam
előtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebből tudom meg, hogy valóban
kegyelmet találtam előtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped.” Ő így
válaszolt: „Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra.” Mózes
megjegyezte: „Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét
bennünket. Miről ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed
előtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden
népe előtt kitüntetésben részesülünk?” Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Megteszem
azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint
ismerlek téged.”
Ez az idézet
bepillantást enged nekünk Mózes imájába. Mózes nagyon barátságos, bizalomteljes
kapcsolatban állt az Istennel. Imája igazi párbeszéd ő és az Isten között. „Így
beszélt - így válaszolt – megjegyezte”. Mózes Istennek mindent megmer mondani,
amit gondol, amit nem ért, ami nyomja a lelkét. Néha nagyon makacsul adja elő kérését
mindaddig, ameddig Istent meg nem győzte. Az Istennel való párbeszéd arra képesíti
őt, hogy a rá bízott feladatot végrehajtsa. „Ki jön velem? Hogyan vezessem a népet?”
– „Én magam megyek veled”. Maga Isten lesz a kísérője, erőforrása. Az elmúlt időben, hogyan nézett ki imádságom?
Hogyan zajlik az Istennel való beszélgetésem? Engedem Istent részesülni egész
életemben? Talán a nagyböjt elején már megfogalmaztam, melyik irányba szeretnék
fejlődni imaéletemben. Az Isten velünk is egyre bizalmasabban akar beszélni,
úgy mint Mózessel. Szintén barátai vagyunk, és velünk is meg akarja osztani
életét. Olyan közeli társakat keres bennünk, akiknek „társaságában nincs
keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. A vele
való barátságban tiszta öröm rejlik, a vele való bizalmas érintkezésben
okosság, a vele való társalgásban jó hírnév.” (Bölcs 8,16.18) Egy kínai
közmondás úgy hangszik: „Egy barátságos szóval három telet élhetünk túl.” Egy
kedves, barátságos szó mindig jól esik a lelkünknek. Isten szavai ugyanígy jót
tesznek szívünknek, lelkünknek. Az Istennel való párbeszéd által szívünkben
szeretet lángjai lobbannak fel, ahogyan az Emmauszi tanítványok tapasztalták: „Hát
nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az
Írásokat?” (Lk 24,32) Átváltoztatva, új bátorsággal tértek vissza. Legyünk
annyira kitartóak az imádságban, amíg az Isten szava meg nem érintette bensőnket,
és meg nem erősített minket feladataink teljesítésében.
Feladat
a mai napra: Arra gondolok, hogyan szerezhetek örömöt Istennek.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek!
---
Este: lelkiismeretvizsgálat: Milyen jó
szavakat hallottam a nap folyamán. Ajkamról is fakadtak kedves szavak? Engedem,
hogy Istené legyen a mai nap végén az utolsó szó.