Jel 4,9-17 (az Anyaszentegyház imádságával és életével képes arra, hogy egyesek szent volta megsegítse mások gyöngeségét)
9Ezután akkora sereget láttam, hogy
meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből
álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. 10Nagy szóval kiáltották és mondták: „Üdv Istenünknek,
aki a trónon ül és a Báránynak!” 11Az
angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a
trón előtt, és imádták az Istent, 12mondván:
„Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi
Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.” 13Ekkor
a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér
ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” 14Így
válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta
meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. 15Ezért
állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A
trónon ülő közöttük lakozik. 16Nem
éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, 17mert a Bárány, aki a trón közepén áll,
legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a
szemükről minden könnyet.”
„Az Egyház mint a szentek közössége él. E közösség
az Eucharisztiában, mely Isten ajándéka, olyan spirituális egységként valósul
meg, mely bennünket, hívőket a szentek és boldogok megszámlálhatatlan seregéhez
kapcsol (vö. Jel 7,4). Az ő szentségük (sanctitas – a szerk.) törékenységünk
segítségére siet, és így az Anyaszentegyház imádságával és életével képes arra,
hogy egyesek szent volta megsegítse mások gyöngeségét. A Szentévben búcsúban
részesülni tehát azt jelenti, hogy azzal a bizonyossággal közeledünk az Atya
irgalmasságához, hogy megbocsátása kiterjed a hívő egész életére. A búcsú a
Krisztus megváltása minden jótéteményében részesülő Egyház szentségének
megtapasztalása, mert a megbocsátás kiterjed a legvégső következményekig,
ameddig csak Isten szeretete elér. Intenzíven éljük át a Jubileumot, kérve az
Atyától a bűnök bocsánatát és irgalmas búcsújának kiáradását.”[1]
Feladat a mai napra: Abban a tudatban élek ma, hogy Krisztus misztikus
testében másoknak életet, segítséget jelent a mai imádságom, odaadásom.