Lk 2, 19.51 (Szavait anyja mind megőrizte szívében)
Mária
meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette. Velük ment hát,
lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte
szívében.
A minap megkérdeztem Szűz Máriát, égi édesanyámat, hogyan tudott az
Atyaisten szeretetében élni. Eszembe jutottak azok a bibliai fejezetek, amelyek
bemutatják, hogy ő hogyan élt Isten előtt. Egy érdekes dolgot vettem észre:
Mária nem emlékezetből élt, hanem Istennel volt, és nagyon ügyelt Isten
szavára: ő, mint jó zsidó, aki ismerte a szívében „Shema Izraelt” (MTörv 6,4),
érezte, hogy Isten közeledik hozzá, vele van, és az Ő hangja összeolvad a
sajátjával. Hasonlít ez ahhoz, mikor gyerek voltam és tanultam írni, az anyám
kezét a kezemre tette, és így segített leírni a betűket. Biztonságban éreztem magam,
és volt kedvem folytatni a tanulást. Azt hiszem, valahogy így haladt a mi
Anyánk is, érezve az Atya békéjét, erejét, és bízva az Ő terveiben. Sok dolgot
Máriától tanult Jézus. „Te pedig a mikor
imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te
Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki a rejteken is lát, megjutalmaz.”
(Mt 6,6) Hányszor látta Édesanyját így imádkozni, beszélgetni az Atyával,
gondosan őrizve a szívében az Atyaisten szavait! Jézus is így élt: „Atyám, te mindig meghallgatsz engem” (Jn 11,42), együtt élt az Atyával,
megosztotta Vele terveit, és a küldetését: hogy gondoskodjon és életet adjon
gyermekeinek. Ebben az időszakban, mikor Jézust követjük húsvét felé, Máriától
megtanulhatjuk, hogy hogyan imádkozzunk, hogyan őrizzük gondosan a szívünkben
Istenünk szavát, hogyan emlékezzünk Jézus irántunk való szeretetére.
Feladat a mai napra: Máriával a
rózsafüzér imádságban találkozhatok. Elbeszélgetek vele, és tőle tanulom,
hogyan tudom jobban szeretni Istent és embertársaimat.