XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 20., vasárnap

Március 20.



Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 11, 1-11; Mk 14,1-15.47
A virágvasárnapi történet, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a nagyhét eseményeinek kezdetét jelzi. Az evangéliumok nem számolnak be arról, hogy a Szűzanya is ott lett volna Jézus kíséretében. De feltehetjük, hogy igen, hiszen húsvétra sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe és végül nagypénteken ott állt a kereszt tövében. Elképzelhető lenne, hogy esetleg másokkal felzarándokolt Jeruzsálembe. De miért tette volna meg? Egy anya szimatolja, hogy ha baj van, ilyenkor el nem hagyná gyermekét. Mária látta a jeleket, amiket Fia végbevitt, hiszen ő is tanítványa volt; szívében visszacsengtek a Messiásról szóló jövendölések, és Gábor angyal szavai, hiszen „Mária mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.” (Lk 2,19). Ezért tudta, hogy itt nagyon nagy dolgok fognak történni. Jézus nem sokkal korábban harmadszor jövendöli meg a tanítványoknak szenvedését és feltámadását. Tudja, hogy a főpapok keresik őt és a halálát akarják. Jézus vállalja ezt az utat. A bevonulási jelenet egy általa jól megfontolt, szimbolikus cselekmény volt. Tanítványait megkérte ugyanis arra, hogy a szomszéd faluból hozzák el neki a szamárcsikót, amin ülve majd bevonul a Szent Városba. Ezzel jelzi, hogy ő az igazi Messiás. Jézus idejében ugyanis sokan léptek fel messiásként, de valójában politikai kalandorok vagy szabadságharcosok voltak. Jézus ezzel szemben a szelídség és béke királyaként vonul be Isten városába, hogy ott vérét ontsa a népért, és így megváltást szerezzen mindnyájunk számára. A tanítványok útközben azt kiáltják: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, amely, íme, eljön! Mária, a béke királynője. A bevonulás jelenetét szemlélve megérti, hogy ez a kiáltás nemcsak Jézusnak, hanem neki is és nekünk is szól. Mindenki áldott, aki az Úr nevében jön, aki elősegíti Isten országának, a szeretet és a béke országának eljövetelét. Korunkban a politikai és gazdasági válság idején jó vezetőkre van szükségünk. De még ennél is fontosabb, hogy mi a béke hordozói legyünk, és életünkkel elősegítsük a szeretet, a béke és igazságosság országának létrejöttét. Mária, Jézus életét szemlélve megértette, hogy ez odaadást jelent, komoly árat kell érte fizetni. De megéri! Mert tudjuk, hogy a történet nem Nagypéntekkel fejeződik be, hanem Húsvét vasárnappal. – Mária, kérlek segíts nekünk, hogy merjünk a béke hordozói lenni saját társadalmunkban.

Feladat a hétre: Ahol vagyok, a szeretetet és a békét akarom elősegíteni.