XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. március 6., vasárnap

Március 6.



Mk 15,1-15: Jézust halálra ítélik
Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" – válaszolta. A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!" Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle. Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el. Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. Pilátus megkérdezte: "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?" Mert tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje. Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti a zsidók királyának mondotok?" Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre vele!" Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus észre vette, hogy a főpapok és írástudók nem fogadták el tanítását, elzárkóztak előle, nem akarták Benne meghallani a Mennyei Atya hívó szavát. Amikor Pilátus elé hurcolták, és hamis vádakat emeltek ellene, nem védekezett. Pilátus is újra megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!” Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ezen még Pilátus is meglepődött. Eszünkbe juthatnak Izajás próféta szavai: „...nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.” (Iz 53,7). Ki az közülünk, aki képes eltűrni a hamis vádakat? Nemde inkább elkezdünk magyarázkodni, védekezni, megpróbálni helyre állítani a dolgokat és az igazságot felmutatni? Miért nem védekezel, Jézus? Nem tudtad, hogy itt életről és halálról van szó? Jézus magatartását csak a szeretet szemszögéből érthetjük meg igazán: A szeretet nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra,... mindent eltűr, mindent elvisel.” (1Kor 13, 5). Jézus tudta, hogy itt a sötétség órájáról van szó. Minden védekezés hiábavaló, mert nem fogják meghallgatni őt. A sötétség úrrá akart lenni rajta, mert nem bírta elviselni a szeretetet tisztaságát. Jézus azonban tudta, hogy nem a sötétség fog győzedelmeskedni, hanem a szereteté lesz az utolsó szó. Ezért bizalommal tudta megélni ezt a nehéz pillanatot, mert tudta, hogy majd az Atya feltámasztja őt, és tanúságot fog tenni a szeretetről, mely mindent legyőz. „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16, 33)

Feladat a mai napra: A szeretet győzelmébe vetett hitemmel legyőzöm a haragot.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: A esti visszatekintést a keresztút első stációjának elimádkozásába foglalom. Most saját szavaimba foglalom mai napomat, és megosztom Jézussal, hogyan éltem meg ma a szeretet győzelmét és kudarcát, saját próbálkozásaimat. Engedem, hogy Jézus szerető és biztató tekintete maradjon rajtam.