Mt 25,34-40 ("Ítélni élőket és holtakat")
„Aztán így szól a király a
jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ
kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas
voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és
felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és
fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy
enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk
idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e
legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”
„Jézus a próféták és Keresztelő
János után prédikációjában meghirdette az utolsó nap ítéletét. Akkor napvilágra
kerül majd minden egyes ember élete és a szívek titkai. Akkor elítéltetik a
bűnös hitetlenség, mely semmibe vette az Istentől fölajánlott kegyelmet. A
felebarátok iránti magatartás fogja megmutatni a kegyelem és az isteni szeretet
elfogadását vagy elutasítását. Az utolsó napon Jézus fogja mondani:
"Amikor egynek a legkisebb testvéreim közül megtettétek, nekem tettétek
meg" (Mt 25,40).“ (KEK 678)
Gondoljuk át, hogy hogyan tudunk a kisebb testvérek felé fordulni? Hogyan
tudunk annak adni, akitől nem számíthatunk viszonzásra? Van szemünk és nyitott
szívünk arra, hogy a környezetünkben élő szegény és talán nélkülözők felé
forduljunk? Amikor a Mt 25,40 részt elolvassuk a bibliából és talán nem csak
ezt a verset, az egész szakaszt, akkor félelem és rettegés fut keresztül rajtunk,
vagy az a jó érzés, hogy nekem már volt alkalmam meglátni Jézust egy-egy
szegény nélkülöző testvérem tekintetében, amikor tudtam neki adni valamit.
„Krisztus az örök élet Ura. Az emberek cselekedetei és szíve fölötti végső
ítélet teljes joga Őt illeti mint a világ Megváltóját. E jogot keresztje által
"szerezte meg". Az Atya is "minden ítéletet átadott a
Fiúnak" (Jn 5,22). A Fiú azonban nem azért jött, hogy ítéljen, hanem hogy
üdvözítsen, s hogy ajándékozza az életet, mely Őbenne van. A kegyelem visszautasítása
által ebben az életben mindenki már elítéli önmagát, cselekedetei szerint kapja
meg jutalmát és örökre elkárhoztathatja magát a szeretet Lelkének
visszautasításával.“ (KEK 679) „Jézus
nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy üdvözítsen.” Milyen csodálatos
reménység van ebben a mondatban. Reményt ad nekünk és egyben jövőt is. Az
ítéletet már mi magunk mondtuk ki önmagunk felett. Jézus az, aki megment és
üdvözít minket. Jézus irgalmassága kell, hogy rabul ejtse a szívünket, és
magával ragadjon, hogy mi magunk is irgalmassá váljunk, ne ítélkezzünk, hanem
Jézus irgalmas és mindenkit megértő szívével szeressünk.
Feladat a mai napra: Ma legyünk irgalmasok és nagylelkűek önmagunkhoz
és a környezetünkhöz is.