ApCsel 13, 14. 43-52; Jel 7, 9.14b-17; Jn 10, 27-30
De Pál és Barnabás bátran
megfeleltek nekik: ,,Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert
visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a
pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: »A pogányok
világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.«''
Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, magasztalták az Isten szavát, és
hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az
egész környéken. A zsidók azonban felbujtatták az előkelő vallásos asszonyokat
meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen,
elűzték őket a vidékről. Ők - bizonyságul ellenük - lerázták lábukról a port,
és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.
Abban az időben Jézus ezt
mondta tanítványainak: ,,Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők
követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem
ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél:
Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.''
A mai vasárnappal a húsvéti idő feléhez érkeztünk, és amellett, hogy Húsvét
negyedik vasárnapját a jó pásztor vasárnapjaként szoktuk ünnepelni, szeretnénk
a Szentlélekre fordítani figyelmünket. Elkezdjük a Pünkösdre való felkészülést
a katekizmusban található részek segítségével, amelyek a Szentlélekbe vetett
hitről szólnak. Az első olvasmány után úgy tűnhet, hogy a mai vasárnapi
idézetek alig beszélnek a Szentlélekről. Ha azonban jobban figyelünk,
észrevehetjük azt a módot, ahogyan az első megtért tanítványokban élt a Szentlélek:
„A tanítványokat eltöltötte az
öröm és a Szentlélek.” A Szentlélek
az, akiben az egység létre jön, amelyről
Jézus beszélt az evangéliumban.
„"Nem mondhatja senki: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben" (1Kor
12,3). "Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba,
Atya!«"(Gal 4,6). Ez a hívő megismerés csak a Szentlélekben lehetséges.
Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak első föltétele, hogy
megérintse a Szentlélek. Ő megelőz minket és fölébreszti bennünk a hitet. Keresztségünk,
a hit első szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában van és a
Fiúban kínáltatik föl, bensőségesen és személyesen a Szentlélek közli az
Egyházban: A keresztség "adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya
Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét
hordozzák, Ő odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja őket az
Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi őket. A lélek nélkül tehát lehetetlen
látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az
Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik.”
(KEK 683)
„A Szentlélek az első a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az
új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő küldött,
Jézus Krisztust. De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek
kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a "Teológus" ezt a
kibontakozást az isteni "közös leereszkedés" pedagógiája által
magyarázza: Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az
Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét
bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és
nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a
Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket -
hogy úgy mondjam - súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét
még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...),
hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból világosságba" jutva
ragyogjon ránk a Szentháromság világossága.” (KEK 684)
Feladat a mai napra: Kérem a Szentlelket, hogy töltsön el engem, hogy
még jobban éljek keresztény hivatásom szerint. Kérem, hogy ébresszen papi és
szerzetesi hivatásokat a fiatalokban. E szándékra vállalok ma egy áldozatot.