XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 29., péntek

Április 29.



2Kor 3,1-6                          (az ujj)
Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek? Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.

A kéz mellett az ujj is a Szentlélek szimbólumaihoz tartozik. A keresztény hagyományokban megjelenik az ujj mint a Szentlélek képe. „A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül” (KEK 700). Mi lehet azonban ennek a szentírási alapja? Lukács evangélistánál azt olvassuk, hogy Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (vö. Lk 11,20). Jézusnak a Szentlélek erejével van hatalma a gonosz lelkek fölött. Az Ószövetség pedig Isten ujjáról beszél a törvény átadásával kapcsolatban. „Ha Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31,18), „Krisztus levele”, mely az Apostolok gondjára van bízva, „az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira” (2Kor 3,3) van írva. Szent Pál magára úgy tekint ,mint az Újszövetség szolgájára, amelyben nem az ószövetségi törvényt kell betartani, hanem a szeretet törvénye szerint kell élni. Ezt pedig a Szentlélek diktálja: Isten tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.” Ebben a kontextusban érdemes arra az esetre gondolni, amikor az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé, és Jézus ujjával írni kezdett a földön. Vajon mit írt Jézus? Vajon nem azt, amire a Szentlélek indította? A Mózesi törvény megtartása megölte volna az asszonyt, mivel „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni.” Azonban nem kövezték meg, mert a lélek éltet. Mert Jézus a szeretet és az irgalmasság törvénye szerint bánt a bűnös asszonnyal: „Én sem ítéllek el.” A Szentlélek, az Isten ujja ma a mi szívünkre is a szeretetet törvényét akarja írni. Mennyire kívánja, hogy rólunk mondhassa azt, amit Pál apostol nagy bizonyossággal ír a közösség tagjairól: Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok.”
Feladat a mai napra: Hagyom, hogy az Isten ujja, a Szentlélek írjon belém egy olyan magatartást, amely a szeretet törvényének felel meg, és mások számára is olvasható. Pl. irgalmas vagyok valakivel, megteszem az első lépést, csöndesen elfogadok egy figyelmeztetést stb.