Róm 6,1-14 (A húsvéti misztérium két összetevője)
Mit mondjunk tehát? Maradjunk meg a bűnben, hogy a
kegyelem gyarapodjék? Szó sincs róla! Ha egyszer már meghaltunk a bűnnek,
hogyan élhetnénk tovább benne? Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban
megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben
ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya
dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.
Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában
is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt
keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki
így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy
vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé
nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s
mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek
magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus
Krisztusban. Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne
engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság
eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten
szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. A
bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek,
hanem a kegyelemben.
„A húsvéti
misztériumnak két összetevője van: Krisztus a halálával megszabadít bennünket a
bűntől, föltámadásával pedig megnyitja utunkat az új életre. Az egyik
elsősorban a megigazulás, mely visszahelyez bennünket Isten kegyelmébe,
"hogy miként Krisztus (...) föltámadott a halálból, úgy mi is az új
életben élhessünk" (Róm 6,4). Ez az új élet a bűn fölötti győzelem és a
kegyelemben való új részesedés. A másik összetevő a fogadott fiúság
megvalósulása, mert az emberek Krisztus testvéreivé válnak, ahogyan maga Jézus
nevezi tanítványait a föltámadása után: "Menjetek, és vigyétek hírül
testvéreimnek" (Mt 28,10). Testvérek nem a természet alapján, hanem a
kegyelem ajándékaként, mert ez a fogadott fiúság valós részesedést jelent az
egyetlen Fiú életében, ami teljességgel az Ő föltámadásában nyilvánult meg.”
(KEK 654) A Római levelében Pál apostol alaposan fejti ki a húsvéti
misztériumnak két összetevőjét, az 5., 6. és 7. fejezetben a megigazulás áll a
központban, a 8. fejezetben pedig a fogadott fiúság. A mai napon 6. fejezet
első részén elmélkedve, kérdezzük meg magunkat, hogy mit jelent számunkra, hogy
a keresztségben eltemetkeztünk Jézus
Krisztussal együtt a halálba, és hogy most az élet újdonságában járunk. Pál
nagyon hangsúlyozza, hogy az, aki egyszer részesült a keresztségben, nem
szolgálhat többé a bűnnek (vö.
6,2.6.11.14). Ez pedig megkívánja, hogy nap mint nap újra haljunk meg a
bűnnek, ellentmondjunk a bűnbe vezető kísértéseknek és kívánságoknak. E helyett
pedig adjuk Isten szolgálatára magunkat.
Feladat a mai napra: Ellentmondok mindennek, amely eltávolít
engem embertársaimtól és megnehezíti, hogy testvérként fogadjam el (mint pl. az
irigységnek, gőgnek, haragnak).