XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 24., péntek

Június 24.



Zsolt 40,13-16                   (Irgalmadban ments meg, Uram!)
Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott.
Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak.
Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: „Jól van így!”

Dávid király most előhozza az Úrnak igazi panaszát. Legmélyebb vágyát fejezi ki ez az imádság: Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon! Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre! Nagy kátyúban érezheti magát Dávid. Nem mondja el nekünk, hogy konkrétan mi történt, és talán jó is így, hiszen nyitott marad mindenki számára, hogy saját ügyeit hozza az Úr elé. Mindenesetre szembesül saját gyarlóságával. Mély szégyent érezhet azért, amit tett. Sokszor nagyon nehéz számunkra, őszintén belátnunk és bevallunk saját magunk előtt, hogy hibáztam, kudarcot vallottam, elestem, bűnt követtem el, elrontottam... Milyen fájdalmas az emberi csőd! Ráadásul olyan dolog lehetett, amit mások is észre vettek, akik Dávidnak fölhánytorgatták, amit tett, kinevették, kigúnyolták őt,... Persze, ő, a nagy király, hogyan tehetett ilyet! A Gúnyolók lehetnek körülöttünk lévő emberek, de lehet akár bennünk is. Sokszor még sokkal fájdalmasabb saját belső bíránk gúnyolódása, ítélete: Tudtam én azt, hogy ilyen... vagyok. Hogyan küzdhetem le szégyenemet? Hogyan tehetem jóvá a dolgot? Ki az, aki nekem irgalmaz, megint új lehetőséget ad? Dávid nem keresi a fájdalom gyors feloldását. Imája ebben a pillanatba leginkább ebből a kérésből áll: Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre! Ismét időt hagy szívének igazi bűnbánatra, a fájdalom átélésére, a sírásra, a könyörgésre, a reménységre. Sokszor a szégyenérzetünk miatt azt hisszük, hogy gyorsan le kell tennünk ezt az ügyet, hogy nem érezhetünk fájdalmat, stb. A mai világban nem mutathatjuk ki szégyenünket. Pedig pont az imádságban mindennek helye van. Azok lehetünk, akik vagyunk, és ezt teljes mértékben kifejezhetjük Istennek legbensőbb érzelmeinket. A szabadulás ott történik, amikor a legmélyebb mivoltunkat kifejezzük az Istennek. És Isten a maga idejében válaszolni fog: „Én a magasságban, a szent helyen lakom, de a megtört és alázatos szívűekkel is ott vagyok, hogy új életet adjak az alázatos lelkeknek, és új életre keltsem a megtört szíveket.” (Iz 57,15).
Feladat a mai napra: A mai napon időt hagyok magamnak, hogy saját fájdalmaimat, küzdelmeimet az Úr elé tárjam. Megpróbálok nem gyorsan túllenni rajta, hanem megvárni, könyörögni, míg a szívem az Úr jelenlétében újra nem éled.