Iz 49,13-16 (Isten szeretete népe iránt az édesanya gyermeke iránti szeretetéhez
hasonlít)
13Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te
föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és
megkönyörül szegényein. 14Így
panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” 15De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az
asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az
megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. 16Nézd,
a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.
2. Irgalmasok mint az Atya
Az idei rendkívüli jubileumi szentév mottója: „Legyetek irgalmasok mint az
Atya” (vö. Misericordiae Vultus, 13), és ezzel összhangban van a most
következő Ifjúsági Világnap témája is. Igyekezzünk tehát jobban megérteni, mit
is jelent az isteni irgalmasság.
Az Ószövetség az irgalomról szólva különböző kifejezéseket használ,
legfőképpen ezt a kettőt: hesed és rahamim. Az első, ha Istenre vonatkoztatjuk,
az ő fáradhatatlan hűségét jelöli a Szövetséghez, amelyet népével kötött,
akiket szeret és akiknek örökké megbocsát. A második szót, a rahamim-ot
úgy fordíthatjuk le, mint „zsigerek”, különösképpen is az anyaméhre utalva
ezzel, amely azt jelzi, hogy Isten szeretete népe iránt az édesanya gyermeke
iránti szeretetéhez hasonlít. Így beszél erről Izajás próféta: „De
megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe
szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad”
(Iz 49,15). Az ilyen fajta szeretetből az következik, hogy a másik ember
számára teret adok önmagamban, s együtt érzek, együtt szenvedek és együtt
örülök felebarátommal.
(Ferenc pápa üzenete
a 31. ifjúsági világnapra ).
Feladat a mai napra: Kérem a kegyelmet, hogy tapasztalhassam
Isten irántam való anyai szeretetét.