XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. július 26., kedd

Július 26.



Ter 37,23-24a.28. Ter 50,15-21                                         (De Isten jóra fordította azt)
Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. .... József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk.

József történetének a végéről azt olvassuk a Teremtés könyvének utolsó fejezetében, hogy József megbocsátotta testvéreinek azt, amit elkövettek ellene, és azt a módot is láthatjuk, ahogyan ő egész életének történetét olvassa: „Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.” József ebben a rosszban, amit testvérei tettek vele, nem csak a rosszat látja, hanem azt is, ahogyan Isten ezt egy jóra használta fel. A rossz tett azért még rossz maradt, de Isten képes volt azt jóra fordítani. Ezt a kincset fedezte fel József. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28). Így fogalmazta meg Pál apostol ugyanezt az igazságot évezredekkel később. A történet elején azonban milyenek voltak József érzései a testvérei ellen, amikor ott ült a ciszternában? Vagy amikor rabszolgaként eladták az izmaelitáknak? Erről nem olvashatunk semmit, de ha kicsit belegondolunk helyzetébe, nehezen elképzelhető, hogy higgadtan elfogadta sorsát. Inkább megharagudhatott és megdühödhetett a testvéreire, sőt, talán, bosszút is forralt. Még nem tudott felismerni semmi jót ebben a helyzetben. Talán nem értette, mért tették ezt vele, és mért irigykedtek rá annyira, hiszen csak álmait osztotta meg velük, nem mást, mint azt, amit Istentől kapott. Az élete folyamán pedig József megtanulta, hogy a dolgok nem véletlenül történtek vele. Belátja, hogyan vezeti őt Isten és azt az igazságtalanságot, amit többször elszenvedett, felhasználja valamilyen jóra. Az igazságtalanságnál nem fejeződik be József története, hanem boldog vége lesz. Nem zárhatjuk ki életünkből, hogy valaki velünk is igazságtalanul bánjon. Sőt, biztos, hogy már van tapasztalatunk arról, hogy rosszul bántak velünk. Vajon sikerült-e az elszenvedett igazságtalanságnál nem megállnunk? Hogyan vezetett Isten a megbocsátáshoz, a kiengesztelődésre? Mondanánk, hogy ez javunkra vált? Uram, mutasd meg, milyen kincsek rejteznek el olyan élethelyzetekben, amelyeket rossznak ítélnénk!
Feladat a mai napra: Felveszem a kapcsolatot olyan embertársammal, akivel bizonyos okból már nem beszéltem régóta.