Ter 37,23-24a.28. Ter 50,15-21 (De Isten jóra fordította azt)
Mihelyt
József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt,
őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. Amikor
tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért
az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. .... József testvérei atyjuk halála után féltek,
és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és
megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ezért elküldtek Józsefhez és ezt
üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, hogy mondjátok Józsefnek:
bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát
bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára.
Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak:
„Nézd, szolgáid vagyunk.” De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon
Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra
fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet.
Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket
és barátságosan beszélt hozzájuk.
József
történetének a végéről azt olvassuk a Teremtés könyvének utolsó fejezetében,
hogy József megbocsátotta testvéreinek azt, amit elkövettek ellene, és azt a
módot is láthatjuk, ahogyan ő egész életének történetét olvassa: „Ti rosszat
forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma
van: életben tartson egy nagy népet.” József ebben a rosszban, amit testvérei tettek vele, nem csak a rosszat
látja, hanem azt is, ahogyan Isten ezt egy jóra használta fel. A rossz tett
azért még rossz maradt, de Isten képes volt azt jóra fordítani. Ezt a kincset
fedezte fel József. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra
válik” (Róm 8,28). Így fogalmazta meg Pál apostol ugyanezt az igazságot
évezredekkel később. A történet elején azonban milyenek voltak József érzései a
testvérei ellen, amikor ott ült a ciszternában? Vagy amikor rabszolgaként
eladták az izmaelitáknak? Erről nem olvashatunk semmit, de ha kicsit
belegondolunk helyzetébe, nehezen elképzelhető, hogy higgadtan elfogadta
sorsát. Inkább megharagudhatott és megdühödhetett a testvéreire, sőt, talán,
bosszút is forralt. Még nem tudott felismerni semmi jót ebben a helyzetben.
Talán nem értette, mért tették ezt vele, és mért irigykedtek rá annyira, hiszen
csak álmait osztotta meg velük, nem mást, mint azt, amit Istentől kapott. Az
élete folyamán pedig József megtanulta, hogy a dolgok nem véletlenül történtek
vele. Belátja, hogyan vezeti őt Isten és azt az igazságtalanságot, amit
többször elszenvedett, felhasználja valamilyen jóra. Az igazságtalanságnál nem
fejeződik be József története, hanem boldog vége lesz. Nem zárhatjuk ki
életünkből, hogy valaki velünk is igazságtalanul bánjon. Sőt, biztos, hogy már
van tapasztalatunk arról, hogy rosszul bántak velünk. Vajon sikerült-e az
elszenvedett igazságtalanságnál nem megállnunk? Hogyan vezetett Isten a
megbocsátáshoz, a kiengesztelődésre? Mondanánk, hogy ez javunkra vált? Uram,
mutasd meg, milyen kincsek rejteznek el olyan élethelyzetekben, amelyeket
rossznak ítélnénk!
Feladat a mai napra: Felveszem a kapcsolatot olyan
embertársammal, akivel bizonyos okból már nem beszéltem régóta.