2Kir 5,1-3.8-15 (Valóban, most már tudom)
Naamán, Arám királya seregének a vezére, nagyra
becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak.
De ez az ember leprás volt. Az arámiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael
földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Naamán felesége szolgálatába került.
S így szólt asszonyához: „Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná
leprájától.” ... Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta
ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: „Miért szaggattad meg ruhádat?
Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta Izraelben.” Naamán tehát
elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Elizeus
kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a
Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” Naamán megharagudott és azt
mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak,
az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít
a leprától. Hát nem különbek Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael
minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?”
Azzal megfordult, és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek és a
lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem
tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), hogy csak azt mondta
neked: Fürödj meg és tiszta leszel.” Leszállt hát, és Elizeus utasítása szerint
hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy
kisgyerek teste. Aztán visszatért Elizeushoz, egész kíséretével együtt. Amikor
az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy
nincs Isten az egész világon, csak Izraelben!”
Egy betegség
jelenthet sokszor egy krízishelyzet, főleg, ha súlyos betegségről van szó. A
betegség miatt az illetőnek néha erősebben kell szembesülnie az élet
korlátozottságával, hiszen azt is kétségbe vonhatja, amiért addig érdemesnek
tartotta élni. A mai idézet főalakjának, Naamánnak számára pozíciója volt az,
amit nagyra értékelt: „Arám királya seregének a vezére volt, nagyra becsült,
kedvelt embere volt urának”. De
most, leprásként, mi adja életének értelmét? Ha alaposan foglalkozunk a mai
idézettel, láthatjuk, hogyan küzd Naamán ezzel a helyzettel, és hogyan fedezi
fel benne a rejtett kincseket. A története fő mondanivalója bizonyára az, hogy
a betegségén keresztül Isten arra akarta vezetni, hogy felfedezze, kicsoda Ő. „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten
az egész világon, csak Izraelben!” Izrael Istene az egyetlen, aki igazán
tud gyógyítani. Azért egyedül csak neki kell hódolni és benne bízni. Ő adja az
igazi értelmét az emberi életnek. De hogy ehhez a felfedezéshez eljusson,
Naamánnak el kellett fogadnia azokat a kincseket, amelyeket Isten kínált neki betegségében. Melyek voltak ezek?
Azok, amiket a mellette lévő emberek mondtak neki: a felesége szolgálóleánya, a
próféta Elizeus és saját szolgái. Látjuk, hogy ez azonban nem történt minden
esetben könnyen. Naamánnak saját elképzelései voltak, hogyan kell elvégeznie a
prófétának a gyógyítást: „Nos, azt
gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak,..” Szerencse,
hogy a szolgái nem hagyták magukat megfélemlíteni az úr haragja miatt, hanem
bátorságot vettek és rábeszélték Naamánt. Milyen nagy kincs, ha valaki
mellettünk nem nekünk ad mindig igazat, hanem azt mondja, ami javunkra szolgál.
Legyen a mai imádság szinte hálaadás azokért az emberekért, akik mellettünk
voltak egy betegségben vagy nehéz helyzetekben, és akik abban is segíttettek,
hogy közelebb kerüljünk Istenhez.
Feladat a mai napra: Annak nyújtok segítséget, aki
környezetemben beteg vagy nehézségekkel küzd.