Július 4.

1 Jn 4,7-11           (valóban akkor leszünk boldogok, ha belépünk az adás, az önzetlen szeretet isteni logikájába)

⁷Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. ⁸Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. ⁹Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. ¹⁰A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. ¹¹Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.

3. Különleges örömünk, hogy az Isten irgalmának eszközei lehetünk

Isten Igéje azt tanítja számunkra, hogy „ Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,35). Az ötödik boldogság éppen ezért az irgalmasokat nevezi boldognak. Tudjuk, hogy elsőként Isten szeretett bennünket. De valóban akkor leszünk boldogok, ha belépünk az adás, az önzetlen szeretet isteni logikájába, ha felfedezzük, hogy Isten azért szeretett minket végtelenül, hogy mi is képesek legyünk úgy szeretni, mint ő, mérték nélkül. Ahogy Szent János mondja: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. […] A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,7-11).

Miután nagyon röviden összefoglaltam számotokra, hogy az Úr hogyan gyakorolja irgalmát irányunkban, most arról szeretnék nektek szólni, hogy konkrétan mi is eszközei lehetünk ennek az irgalmasságnak felebarátaink felé.

Boldog Piergiorgio Frassati példája jut eszembe. Ő mondta: „Jézus minden reggel meglátogat engem a szentáldozásban, és én ezt a tőlem kitelő egyszerű módon, a szegények meglátogatásával viszonozom”. Piergiorgio olyan fiatalember volt, aki megértette, mit jelent, ha valakinek irgalmas és érzékeny a szíve a szükséget szenvedők iránt. Sokkal többet adott nekik, mint pusztán anyagi javakat: önmagát adta, időt, szavakat, meghallgatást ajándékozott nekik. Nagy tapintattal szolgálta a szegényeket, soha nem állította magát előtérbe. Valóban megélte az Evangéliumot, amely így fogalmaz: „ … úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad” (Mt 6,3-4). Gondoljatok bele, hogy néhány nappal a halála előtt, már súlyos betegen adott utasítást, hogyan segítsék szegény barátait. A temetésén a családtagjai és a barátai nagyon meglepődtek látván, hogy mennyi számukra ismeretlen szegény ember jött el, akiket a fiatal Piergiorgio segített. (Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)

Feladat a mai napra: Önzetlen szeretet gesztusát nyújtok valakinek.