Zsolt 27,5-6 (A bajnak napján elrejt hajlékában)
A
bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít
engem.
Ezért
magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában
dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak.
A Madridi Ifjúsági Világtalálkozón a
virrasztás alatt nagy vihar tört ki, nagyon félelmetes volt. Az egyik lány
csoport egy nagyobb sátorba menekült, amely az ostyák őrzésére szolgált. De
annyira erősen fújt a szél, hogy elvitte a remélt menedékhely tetejét. Ekkor a
lányok közül még többet kezdtek reszketni. Szerencsére minden jól alakult,
senkivel sem történt baj. Életünkben sok olyan veszélyes helyzetbe kerülhetünk,
amikor nemcsak kívülről, hanem bensőleg is megtapasztaljuk, hogy bajban
vagyunk. Ilyenkor hol találunk menedéket? A mai zsoltár versében azt olvassuk,
hogy az imádkozó Isten hajlékában találja meg oltalmát. Nem csupán magától
menekülni oda, hanem sokkal inkább azt tapasztalja meg, hogy maga Isten nyújtja
neki ezt a menedékhelyet. Isten hajléka, sátra itt is kifejezi az Úr
jelenlétének különleges helyét, ami abban az időben a Jeruzsálemi templom volt,
illetve a templom megépítése előtt a szent sátor. A fizikai hely mellett, ami
manapság lehet számunkra egy templom vagy egy kápolna, ahol Jézus jelen van az
Oltáriszentségben, de érthetünk alatta egy belső menedéket is. Bárhol vagyunk,
Ő menedéket, oltalmat, biztonságot ad nekünk. Elbújtat sátra rejtekében. Nem
hagyja viszont, hogy elvonuljunk a világtól, hanem új erővel tölt el, hogy
megbirkózzunk a bajokkal, szembenézhessünk a nehézségekkel. Biztos, szilárd,
erős alapon állva újra bizakodva emelhetjük fel fejünket.
Feladat a mai napra: Kifejezem Istennek haladásomat azért,
hogy a bajban is velem van és megsegít engem. Dicsőítsem őt és énekelek az Úrnak.