Zsolt 139,23-24 (vezess el az örök útra!)
Vizsgálj
meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!
Nézd
meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!
A zsoltár utolsó részében az imádkozó
visszatér ahhoz, amit a zsoltár elején már kifejezett, most viszont kéri ezt
Istentől: „Vizsgálj meg, Uram,
vizsgáld meg szívemet!” Ez a kérése újra az Istenbe vetett nagy bizalmáról
tanúskodik. Nem fél Isten véleményétől, sőt tudja, hogy szüksége van rá.
Lelkiismeretvizsgálatát nem csupán egyedül végzi el, hanem Istennel együtt.
Tudja, hogy szüksége van Isten megvilágosító erejére, hogy helyesen láthassa
saját életét, magatartását, hiszen az ember önmagát könnyen becsaphatja, és
egyedül nehezebben ébred tudatára életének negatívumaira, hibáira Különösen is
igaz ez azokra a területekre, amelyek változást, változtatást igényelnének. A
zsoltáros azonban valóban tudni akarja, vajon jó úton jár-e, vajon azon az úton
jár-e, amely az életre vezet. És kéri ezért az Urat: „Vezess el az örök útra!” Számunkra Jézus az út, aki az
örök életre vezet, ezért életünket mindig újra és újra Őhozzá és az ő
evangéliumához kell igazítanunk. A hét végére érve, teremtsünk lehetőséget a
visszatekintésre, hogy megvizsgáljuk Isten előtt és Istennel együtt, amit a hét
folyamán éltünk. Hogyan alakultak napjaim? Mik történtek velem? Hogyan
viselkedtem a különböző helyzetekben? Milyen gondolatok voltak bennem? Milyen
úton jártam? Jó-e ez az út? Megfelel-e az evangéliumnak? És amit Isten majd a
tudomásomra hoz, azt el is kell fogadnom és életre kell váltanom. Mert
számunkra az Úr útjai a legjobbak: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28).
Feladat a mai napra: Újra elolvasom az egész zsoltárt és
megpróbálom felfedezni, hogyan kísértek engem sorai a hét folyamán és melyik
szakasz, rész lett számomra különösen is fontos. Kifejezem hálámat Istennek.