XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. augusztus 25., csütörtök

Augusztus 25.



Zsolt 73,16-20                   (a végüket kell néznem)
Elmélkedtem hát, hogy kifürkésszem, de túlontúl fárasztónak látszott,
míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem.
Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba döntöd őket.
Milyen hirtelen összeestek, végük lett, az ijedség elvitte őket.
Ahogy az ébredő elűzi az álomképet, Uram, úgy tünteted el árnyképüket, amikor fölkelsz.

Aszaf választ keres a benne motoszkáló kérdésre, vajon tényleg hiába való volt minden törekvése a jóra. Szeretné megérteni, ezért elkezd róla gondolkodni, elmélkedni. Megtapasztalja, hogy nehezen megy, nem érti azonnal, könnyedén, hanem inkább fárasztó a számára. Mégsem hagyja abba a kutatást. Amikor azonban Istenhez fordul kérdésével, akkor elkezdi megérteni: míg be nem hatoltam az Isten titkába vagy más fordítás szerint, Isten szentélyébe. A Szent István Társulati Biblia jegyzetei szerint „Isten titka itt is az a tanítás, amit Isten a kinyilatkoztatásban megadott, de amit magunkra alkalmazva meg kell érteni. De jelenti a gondviselés titkát is.” Az ember, aki itt most Aszaf, csak akkor kap igaz választ kérdéseire, ha engedi, hogy Isten adja meg, nyilatkoztassa ki számára a választ. Az ember végső sorsa lett számára a kulcs a megértéshez:  a végüket kell néznem. Az életük végén a gonosztevők elpusztulnak, romlást szenvednek. Isten előtt csak azok maradnak meg, akik a szerint a kép szerint éltek, amelyre Isten megalkotta őket. A többiek csupán egy árnyképet alkottak maguknak, amely eltűnik Isten jelenlétében. Ezzel szemben a jó, a szeretet, amit tettünk, megmarad Isten előtt. Jézus, ezzel kapcsolatban, az Istenben való gazdagságról a következőket mondta: (vö. Lk 12,21). „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön”, hanem kincseket a mennyben, amelyet semmi és senki nem vehet el tőletek (vö. Mt 6,19-20). Számunkra a földi élet az örök életre tekintve kapja meg valódi értelmét: A feltámadásban való hit nélkül hiábavaló a keresztény hit. Erre a következtetésre jutott Szent Pál is: „Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak együnk és igyunk, mert holnap meghalunk”. De mivel Krisztus elsőként támadt fel és Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni, életünket Krisztus tanítása szerint kell igazítanunk.
Feladat a mai napra: Elhatározom, kivel akarok jót tenni a mai napon, annak tudatában, hogy a szeretet tette örökké megmarad.