XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. szeptember 20., kedd

Szeptember 20.



Zsolt 22,7-12                     (A tiéd vagyok kezdettől fogva)
De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
Mind, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
„Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!”
Te hoztál elő az anyaméhből, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.
Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!

A mai versekben a zsoltáros drasztikus helyzetéről kezd el nekünk beszélni: hogyan érzi magát és hogyan bánnak vele az emberek. Már nem emberi módon kezelik őt, hanem elutasítják és megalázzák. Ezért már nem emberként tekint önmagára, hanem féregként. Mások kigúnyolják őt, ezzel erősen megsértik, fájós pontjára tapintanak rá: „Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” Éppen ezzel a kérdéssel küszködik maga a zsoltáros is, miért jutott ilyen nehéz helyzetbe, Isten miért nem nyújt neki segítséget, „Ha szereti!” Őt is egyre inkább piszkálja az a gondolat, hogy ha Isten szereti őt, hogyan engedheti, hogy ennyire szenvedjen, hogy ennyire megalázzák? Minden időben ez az ember nagy kérdése: hogyan fér meg egymás mellett a szeretet és a szenvedés? Ha szenvedek, ha bajom van, hogyan mondhatja Isten, hogy szeret engem? Hasonló módon a filozófia lesz az, amely felteszi a teodicea - kérdést: Hogyan egyeztethető össze a világban tapasztalható rossz és gonoszság egy mindenható és jóságos Istennel, akinek pedig meg lenne a hatalma, hogy megakadályozza azt? A hívők számára Jézus, az életével ad választ, mely több, mint egy teoretikus, filozófiai magyarázat. Ő mélyen átélte ezt a kísértést, amikor a hitét próbálták kétségbe vonni: „Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.” (Mt. 27,43) Igen, tudta, hogy ő az Isten Fia, de olyan fia, aki mindvégig engedelmeskedni akart Atyjának (vö. Zsid 5,8-9). Ezért Jézus mindvégig megőrizte Atyjába vetett bizalmát, tudva, hogy Isten segíteni fog neki, de csakis olyan módon, ahogyan azt Ő jónak látja. És melyik lehetséges eszközt veszi igénybe a zsoltáros? Származására emlékezik. Rájön, hogy nem csak féreg, hanem: A tiéd vagyok kezdettől fogva, anyám méhétől fogva te vagy az én Istenem.” Ez a legbiztosabb igazság, bármi is történik: „a tiéd vagyok”.
Feladat a mai napra: A mai napon ez a kérdés kísérjen: Ki vagyok én? Kinek tartom magamat, kinek tartanak engem az emberek? Mi által definiálom azonosságomat?