Lev 25,20-23 (Az Úré a föld és ami betölti)
20Ha ezt kérdezitek: mit
eszünk ebben a hetedik esztendőben, ha nem vetünk és nem aratjuk le
termésünket? 21Megadom áldásomat,
úgyhogy a hatodik évben annyit takarítotok be, amennyi elég lesz három
esztendőre. 22Amikor a nyolcadik évben
vetni fogtok, még a régi termést ehetitek egészen a kilencedik évig. Amíg az év
meg nem hozza termését, addig a régit ehetitek. 23A
föld eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém, ti meg
csak jövevények és vendégek vagytok számomra.
„Nem mi vagyunk Isten. A föld létezett már
előttünk, és mi ajándékba kaptuk. Ez a tény lehetővé teszi azt, hogy
válaszoljunk egy vádra, amelyet a zsidó-keresztény felfogással szemben
megfogalmaztak: azt mondták, hogy mivel a Teremtés könyvének elbeszélése arra
hívja az embert, hogy „uralkodjon” a földön (vö. Ter 1,28), ez hozzájárult a
természet könyörtelen kizsákmányolásához, mert az embert uralkodó és pusztító
lényként mutatja be. Ez nem helyes értelmezése a Bibliának, az Egyház nem így
érti azt. Ha igaz is, hogy néha mi, keresztények helytelenül értelmeztük a
Szentírást, ma határozottan el kell utasítanunk azt, hogy a többi teremtmények
feletti abszolút uralkodásra lehessen következtetni abból, hogy az ember Isten
képére teremtetett és azt a megbízatást kapta, hogy uralkodjon a földön.
Fontos, hogy a bibliai szövegeket a hozzájuk tartozó szövegösszefüggésben,
megfelelő hermeneutikával olvassuk, és arra is emlékezzünk, hogy a világ
kertjét művelni és őrizni kaptunk meghívást (vö. Ter 2,15). A „művelni”
jelentése: megmunkálni, felszántani vagy dolgozni rajta, az „őrizni” jelentése
pedig: megvédeni, gondozni, megóvni, fenntartani, figyelemmel kísérni. Ez
egymás iránti felelős viszonyt jelent az ember és a természet között. Minden
közösség kiveheti a föld javaiból, amire szüksége van az életben maradáshoz, de
kötelessége meg is védeni és biztosítani termékenysége folyamatosságát a
jövőbeli nemzedékek számára. Mert végeredményben „az Úré a föld” (Zsolt 24,1),
övé „a föld és minden, ami rajta van” (MTörv 10,14). Ezért Isten megtagad
minden abszolút birtoklásra irányuló igényt: „A földet nem lehet eladni
véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és vendégek vagytok nálam”
(Lev 25,23).” (Ferenc pápa Áldott légy
kezdetű enciklikája, a közös otthon gondozásáról 67)
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra, hogy „a világ
kertjét művelni és őrizni kaptunk meghívást”. Elgondolkozom azon, hogyan tudnám
ma egy konkrét tettben „megvédeni, gondozni, megóvni, fenntartani, figyelemmel
kísérni” a teremtést.