XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. szeptember 4., vasárnap

Szeptember 4.



Bölcs 9,13-19;Filem 9b-10.12-17; Lk 14,25-33
Abban az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”

Érdekes és életbevágóan fontos kérdést vet fel számunkra is a mai Olvasmány a Bölcsesség könyvéből: „Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet?” Igen, hányszor bajlódunk mi is azzal, hogy nehezen értjük meg az Úr akaratát az adott pillanatban. Nem halljuk, hogy mit akar mondani, úgy érezzük, hogy távol van tőlünk, pedig sokszor azért történik ez, mert beleesünk abba a hibába, hogy valami teljesen másra, új dologra gondolunk, pedig Isten akarata mindig összefügg alapvető igazságokkal: először is, hogy mindenekelőtt szeressük és szolgáljuk őt teljes szívünkből, elménkből és minden erőnkből, és úgy szeressük embertársainkat is, mint önmagunkat. Másodszor, hogy komolyan vegyük életállapotbeli kötelességeinket, és ennek fényében hozzuk meg mindennapi döntéseinket. Ezeket figyelembe véve már nem olyan nehéz felismerni, hogy Isten mit vár tőlünk a jelen pillanatban, hiszen minden, ami ezt szolgálja, jó és kedves Isten előtt.
Az evangéliumban Jézus még egy dologra felhívja figyelmünket: fontos a sorrend! Kemény szavakkal fejezi ezt ki: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” A gyűlölet szó héber nyelven nem teljesen ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben. Nem a szó szoros értelmében kell gyűlölnünk a családtagjainkat, ez ellenkezne Isten szeretet-parancsával, hanem azt akarja, hogy Istent helyezzük mindenki előtt az első helyre. Tudja ugyanis, hogy milyen erősek a családi kötelékek. A család nagyon befolyásolhatja az egyes tagok életét, és nem egyszer történt, hogy különféle földi érdekek miatt megakadályozták, hogy Isten hívásának valaki eleget tegyen. Aki komolyan követni akarja Jézust, az sokszor ellenállásba ütközik, nem mindenki ért egyet vele, sőt, lehet, hogy valaki ellenségesen, gúnyosan reagál. Nem az embereket kell ilyenkor gyűlölnünk, hanem azokat a rossz szándékokat, törekvéseket, amelyek el akarnak választani minket Istentől. Merjünk hát Jézus mellett dönteni, és Isten akarata szerint cselekedni életünkben.
Feladat a mai napra: Alaposan megfontolom életállapotomat és döntéseimet úgy igazítom, hogy Isten akarata szerint cselekedjek.