Ter 6,5-11 (nagy az emberek gonoszsága a földön)
5Amikor az Úr látta, hogy
nagy az emberek gonoszsága a földön és szívük állandóan a rosszra irányul, 6megbánta az Úr, hogy embert teremtett a
földön és bánkódott szívében. 7Ezt
mondta az Úr: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit a földön teremtettem:
az embert az állatokkal, a csúszómászókkal és az ég madaraival együtt, mivel
megbántam, hogy teremtettem őket.” 8Noé
azonban kegyelmet talált az Úr szemében. 9Noénak
ez a története: Noé igaz ember volt, kifogástalanul élt kortársai között. Noé
Isten színe előtt járt. 11A föld
azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. 12Isten látta a földet: romlott volt, mert
minden lény a rossz útjára tért.
„A Káinról és Ábelről szóló elbeszélésben
azt látjuk, hogy a féltékenység készteti Káint a legnagyobb igazságtalanság
elkövetésére testvérével szemben. Ez viszont azzal jár, hogy megszakad a
kapcsolat Káin és Isten, valamint Káin és a föld között, melyről kiűzetett. Ezt
az Isten és Káin között lezajló drámai beszélgetés foglalja össze. Isten
megkérdezi: „Hol van Ábel, a testvéred?” Káin azt válaszolja, hogy nem tudja.
Isten azonban tovább kérdezi: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a
földről. Ezért átkozott leszel, és bujdosni fogsz a földön” (Ter 4,9-11). Ha
elhanyagolom a feladatomat, hogy ápoljam és fenntartsam a megfelelő kapcsolatot
a mellettem élővel, akiről kötelességem gondoskodni és akit kötelességem
megvédeni, akkor lerombolom az önmagamhoz, a többiekhez, az Istenhez és a
földhöz fűződő belső kapcsolatomat. A Szentírás azt mondja, hogy amikor az
emberek elhanyagolják ezeket a kapcsolatokat, amikor az igazságosság már nem
érvényesül a földön, akkor minden élet veszélyben van. Ez az, amit a Noéról
szóló elbeszélés tanít nekünk: Isten azzal fenyeget, hogy elpusztítja az
emberiséget, mivel az folyton képtelennek bizonyul arra, hogy az igazságosság
és a béke követelményeihez felnőve éljen: „Elhatároztam, hogy elpusztítok
minden emberi lényt a földön, mivel miattuk a föld megtelt gonoszsággal” (Ter
6,13). Ezekben az oly régi elbeszélésekben, melyek mély szimbolikus
jelentésekkel vannak teli, már jelen van egy korszerű meggyőződés, mégpedig az,
hogy minden összefügg mindennel, a saját életünk és a természethez fűződő kapcsolataink
igazi gondozása pedig elválaszthatatlan a testvéri szeretettől, az
igazságosságtól és a másokhoz való hűségtől.” (Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája, a közös
otthon gondozásáról 70)
Feladat a mai napra: Imádkozom azokért a helyzetekért, ahol az
igazságosság már nem érvényesül a földön, de különösen a haborúban elő
emberekért.