Kol 1,12-20 (A többi teremtmény végcélja nem mi vagyunk)
Örömmel
12adjatok hálát az Atyának, aki arra
méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a
világosságban; 13kiragadott minket a
sötétség hatalmából, és áthelyezett szeretett Fia országába. 14Benne nyertük el a megváltást, bűneink
bocsánatát. 15Ő a láthatatlan Isten
képmása, minden teremtmény elsőszülötte. 16Mert
benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat,
a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és
érte teremtetett. 17Ő előbb van
mindennél, és minden benne áll fenn. 18Ő
a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül,
hogy övé legyen az elsőség mindenben. 19Úgy
tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, 20s hogy általa békítsen ki magával mindent
a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
83. A világegyetem úti célja Isten
teljessége, amelyet a feltámadt Krisztus, az egyetemes kibontakozás tengelye
már elért. Ezzel egy újabb érvet sorakoztattunk fel arra, hogy elutasítsuk az
emberi lény bármiféle zsarnoki és felelőtlen uralmát a többi teremtmény felett.
A többi teremtmény végcélja nem mi vagyunk. Mindnyájan velünk együtt és rajtunk
keresztül a közös végcél felé haladnak, ez pedig Isten, a maga transzcendens
teljességében, ahol a feltámadt Krisztus átölel és megvilágít mindent. Az
értelemmel és szeretettel felruházott embernek ugyanis, akit Krisztus
teljessége vonz, az a feladata, hogy minden teremtményt visszavezessen
Teremtőjéhez.
Feladat a mai napra: Imában azt a kegyelmet kérem, hogy
belássam, hogyan tudnék abban segíteni, hogy a mai napon egy teremtménye
visszataláljon Teremtőjéhez.