Mt 8, 23-27 (Jézus teljes összhangban élt a teremtéssel)
23Bárkába szállt, s
tanítványai követték. 24Egyszerre csak
nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban
aludt. 25Odamentek hozzá, fölkeltették
és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 26Jézus
ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a
szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 27Az
emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is
engedelmeskedik neki?”
98. Jézus teljes összhangban élt a
teremtéssel, és mások ámulva kérdezték: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a
tenger is engedelmeskedik neki?” (Mt 8,27). Nem tűnt világtól visszahúzódó
aszkétának vagy az életben kellemes dolgok ellenségének. Magára utalva azt
mondta: „Eljött az Emberfia, eszik is, iszik is, és azt mondják rá, hogy falánk
és borissza ember” (Mt 11,19). Távol állt azoktól a filozófiáktól, amelyek
megvetették a testet, az anyagot és az e világi dolgokat. Ezek az egészségtelen
dualizmusok mégis jelentős befolyást gyakoroltak néhány keresztény gondolkodóra
a történelem folyamán, és eltorzították az evangéliumot. Jézus két kezével
dolgozott, napi kapcsolatban állt az Isten által teremtett anyaggal, hogy
kézműves képességével alakot adjon neki. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy élete
nagy részét ennek a feladatnak szentelte, olyan egyszerű életmódban, amely
semmiféle csodálatot nem keltett: „Nem az ács ez, Mária fia?” (Mk 6,3). Ily
módon megszentelte a munkát, és sajátos értékkel ruházta fel kibontakozásunk
szempontjából. Szent II. János Pál azt tanította, hogy „ha az ember a munka
fáradalmát az értünk megfeszített Krisztussal egyesülve viseli el, valamilyen
módon együttműködik Isten Fiával az emberiség megváltásában”. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan élhetek ma
összhangban azzal, ami körülöttem van: a teremtéssel, a testemmel, az evilági
dolgokkal, a munkámmal, az embertársaimmal…