Bölcs 11, 22 – 12, 2; 2Tessz 1, 11 – 2, 2; Lk 19, 1-10
Abban az időben: Jézus
Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok
feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem
láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad
fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért,
felnézett és megszólította: ,,Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban
kell megszállnom.'' Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt
látták, méltatlankodva megjegyezték: »Bűnös embernél száll meg.« Zakeus azonban
odaállt az Úr elé, és így szólt: ,,Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek
adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.''
Jézus ezt felelte neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is
Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami
elveszett.''
A mai evangélium egy
számunkra nagyon ismert és kedves történet: Zakeus megtérése. Fantasztikus
látni, amint Jézus jelenléte, feléje való közelítése, rá való feltekintése
kicsalja Zakeusból a jóakaratot, feléleszti benne a szeretetet. A Jézussal való
találkozás olyas valami, mint egy tükörbe tekintés. Talán ismerős számunkra
olyan Jézus arckép, melyet millió kis arcból tettek össze. Ha közelről
megtekintjük, egyes arcokat láthatunk, de messzebbről Jézus arca rajzolódik ki.
Zakeussal valami ilyesmi történhetett, hogy Jézus jóságos arcában
megpillantotta annak a sok embernek az arcát, akit ő megkárosított. Ugyanakkor
pedig Jézus tekintete felidézi az emberben lévő jóságot és igazságosságot:
„jóvá szeret minket”, ahogy Böjte Csaba testvér szokta mondani: „egy gyereket
nem tudod jóvá verni, csak jóvá szeretni.” Jézus jóvá szerette Zakeust, és az
teljesen megváltoztatta életét: Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek
adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette. Szinte
lehetetlen dolgot ígér, de lefordítva talán annyit jelent, mint: ezen túl
szeretni és szolgálni akarom testvéreimet, az ő javukat fogom keresni, nem
pedig a saját javamat. A mai evangélium gyönyörűen bevezet minket a heti
témánkba: a társadalmi igazságosságba. Jézus fő küldetése, hogy visszavezessen
bennünket az Atya házába, és megmutassa azt, hogy mit jelent Isten gyermekei
szerint élni. Isten képmására lettünk teremtve. Ha pedig az Isten szeret,
irgalmas és igazságot szolgáltat nekünk, akkor nekünk is ugyanúgy kell
cselekednünk és élnünk. Ha nézzük saját viselkedésünket: Hogyan bánok másokkal?
Zakeusra visszatekintve sokan voltak, akik megvetették őt, mert bűnös volt.
Tudták ugyanis róla, hogy vámos. Mennyire könnyű egy embert csak külső
szempontokból megítélni. Milyen gyorsan mondunk ki egy ítéletet, mert
valamilyen okból szemet szúr nekem, és elutasító módon bánunk vele. Jézus nem a
látszat szerint ítélkezik. Odamegy hozzá, bemegy házába, megismeri és elfogadja
őt, és azt is látja, micsoda kapacitások rejlenek még benne.
Feladat a mai napra: Megpróbálok új szemekkel tekinteni azokra, akik
a szememet szúrják, és Jézus módjára közeledni feléjük, megismerni világukat,
hogy Jézussal együtt felfedezhessem a bennük rejlő szépséget, és segítsek
nekik, hogy ki tudjanak bontakozni benne.