November 10.

Mtörv 8,7-14.17-18          (Nem könnyű elérni ezt az egészséges alázatot és a boldog mértéktartást, ha öntörvényűvé válunk, ha kizárjuk Istent életünkből)

⁷Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben; ⁸olyan országba, ahol van búza és árpa, szőlőtőke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz; ⁹olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kő vasat tartalmaz, s a hegyekből rezet bányászhatsz. ¹⁰Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsőítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked. ¹¹Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedről, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked. ¹²Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz, ¹³jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyűlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik, ¹⁴szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. ... ¹⁷Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erőmből s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet. ¹⁸Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.

223. A szabadon és tudatosan megélt mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás, épp ellenkezőleg. Valójában azok élveznek és élnek meg jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csipegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és tudnak örülni neki. Így képesek csökkenteni a kielégítetlen igényeket, korlátozni a fáradtságot és a megszállottságot. Lehetséges az, hogy kevésre legyen szükségünk és nagyon éljünk, főképp akkor, ha képesek vagyunk megtanulni, hogy más dolgokban leljük örömünket; ha megelégedést találunk a testvéreinkkel való találkozásokban, a szolgálatban, karizmáink kibontakoztatásában, a zenében és a művészetben, a természettel való kapcsolatban, az imádságban. A boldogság megkívánja, hogy korlátozni tudjuk bizonyos igényeinket, melyek elkábítanak minket, és így készek legyünk az élet kínálta sokféle lehetőség megragadására.

224. A mértéktartást és az alázatot a múlt században nem értékelték kedvezően az emberek. De amikor széles körben legyengül valamely erény gyakorlása az egyéni és a társadalmi életben, az végül többféle, például környezeti egyensúlyvesztéshez is vezet. Ezért már nem elég az, hogy csak az ökoszisztémák épségéről beszéljünk. Mernünk kell beszélni az emberi élet épségéről, valamint az összes nagy érték ösztönzésének és összekapcsolásának szükségességéről is. Az alázat eltűnése a minden korlátozás nélküli uralkodás lehetőségétől mértéktelenül fellelkesedett emberi lényből csak a társadalom és a környezet károsítását eredményezheti. Nem könnyű elérni ezt az egészséges alázatot és a boldog mértéktartást, ha öntörvényűvé válunk, ha kizárjuk Istent életünkből és saját énünk veszi át az ő helyét, ha úgy véljük, hogy szubjektivitásunk határozza meg, mi a helyes és mi a rossz. (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)

Feladat a mai napra: Gyakorolom a mértéktartást: korlátozom valamiben az igényemet.